Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter úgy fogalmazott: 2024 intézményi és politikai szempontból is az átmenet éve volt Európában. Az átmenet lehetőséget ad a változásra, a magyar kormánynak pedig az a legfontosabb politikai célkitűzése, hogy ennek a változásnak a hangja legyen – mondta. Bóka János értékelése szerint azért van szükség változásra, mert az Európai Unió nem képes szavatolni Európa és közvetlen szomszédságának biztonságát.
Az EU nem volt képes valódi stratégiát kialakítani az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, csak sodródott az eseményekkel, miközben erőforrásainak egyre jelentősebb hányadát költi erre a konfliktusra
– mutatott rá. Megjegyezte: ez elvitte a fókuszt az emberek mindennapjait befolyásoló fontos témákról. Bóka János kiemelte: az EU már nem képes szavatolni Európa jólétét sem. Az európai gazdasági szereplők olyan túlszabályozással és adminisztrációs terhekkel küzdenek, ami versenyhátrányba taszítja őket – fűzte hozzá.
Mint mondta, az európai cégek kétszer-háromszor magasabb villamosenergia-árat és négyszer-ötször magasabb földgázárat fizetnek, mint a versenytársaik. Így nem beszélhetünk valódi globális versenyképességről – állapította meg a miniszter, aki kijelentette:
Az Európai Unió jelenleg történelmének legsúlyosabb válságával küzd. Bóka János beszélt arról is, hogy Európa továbbra sem képes megállítani az illegális migrációt, sőt az utóbbi időszakban a legmagasabb migrációs számokkal szembesül.
A miniszter szerint 2024 fontos politikai tapasztalata volt az is, hogy az Európai Unió nem ad perspektívát a mezőgazdaságnak. Az adminisztrációs terhek, a felelőtlen piacnyitás következményei és a zöld átmenet jegyében rájuk kényszerített előírások versenyhátrányba hozzák a gazdálkodókat – magyarázta. Bóka János rámutatott: a felsorolt problémákkal bő egy évtizede küzd az EU, de nem találja a megoldást, ez pedig intézményi és személyi felelősségi kérdéseket is felvet. Felidézte továbbá, hogy a nyári EP-választáson megmutatkozott a változás igénye, erősödtek a változást akaró pártok, a jelenlegi vezetőktől és intézményi struktúráktól ugyanakkor nem várható új irány. „Ezt a változást nekünk kell kikényszeríteni. Ha lehet, akkor az intézményekkel együttműködve, ha ez nem lehetséges, akkor az intézményekkel szemben is.
