Az európai hegyvidékek ikonikus havas tájai sokáig a téli sportok szerelmeseinek paradicsomai voltak. Az utóbbi években azonban a klímaváltozás és a hóhiány egyre súlyosabb problémává vált. Az olasz Alpok számos alacsonyabban fekvő síközpontja, mint például a San Primo, már régóta küzd az elérhetetlen hóval. Antonio Bertelé, egy helyi aktivista arra hívja fel a figyelmet, hogy mesterséges hóval sem lehet tartósan megoldani a problémát, mivel egy napos idő elég ahhoz, hogy az elolvadjon.

Fotó: AFP
Az olasz környezetvédelmi szervezet, a Legambiente adatai szerint az ország 249 síközpontjából 138 ideiglenesen zárva tart, 84 pedig csak időszakosan működik.
Hasonló helyzetet tapasztalhatunk más európai országokban is. Az enyhe telek már nem kivételesek, hanem a mindennapok részévé váltak, ahogy azt a Copernicus Climate Change Service is megerősíti: 2022 Európa második legmelegebb éve volt, Olaszországban pedig az elmúlt évszázad legmelegebb telét produkálta.
A klímaváltozás hatásai a hegyvidékekre
A klímaváltozás nemcsak a hőmérséklet növekedését hozza magával, hanem megváltoztatja a csapadék mintázatát is. A hó helyett egyre gyakrabban eső érkezik, és az Alpok hőmérséklete kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint az európai átlag.
Az 1961 és 2018 közötti időszakban az Alpok egyes régióiban a hőmérséklet 3 fokkal nőtt.
A hóborítás időtartama is jelentősen csökkent. A kutatások szerint 2000 és 2019 között az Alpokban évente átlagosan 17 nappal rövidebb lett a havas időszak. Ez nemcsak a síelők számára jelent problémát, hanem az egész téli turizmus fenntarthatóságát is veszélyezteti.
A síközpontok jelentős része a mesterséges hóra támaszkodik, különösen olyan országokban, mint Olaszország, ahol a pályák 90 százalékán alkalmazzák ezt a megoldást.
Az osztrák és svájci síterepek valamivel alacsonyabb, 70 százalékos, míg a francia síközpontok 50 százalékos arányban használnak hóágyúkat.
A mesterséges hó előállítása azonban költséges és környezetkárosító folyamat. A hóágyúk működéséhez hatalmas vízmennyiségre és jelentős energiára van szükség.
Az ilyen tevékenységek, mint például a Santa Caterina di Valfurva természetvédelmi területen végzett vízpumpálás, komoly ökológiai károkat okoznak.
Mindez nem csupán a hegyvidékek szépségét, hanem azok hosszú távú fenntarthatóságát is veszélyezteti.