Tűzszüneti zavarban szenved a nyugati világ, így reagált Robert C. Castel a Front című podcast heti adásában az orosz–urán háború jelenlegi szakaszára. A Magyar Nemzet főmunkatársa szerint két tűzszünet is volt, ami megzavarhatta az embereket.
Volt egy tűzszünet, amelyik el sem kezdődött és mégis úgy álltak hozzá, mintha egy valós tűzszünet lenne. Ez Ukrajna és Oroszország között történt, ami az energetikai infrastruktúra meg nem támadását illeti, és volt egy másik tűzszünet a Közel-Keleten, amelyik majdnem három héttel ezelőtt véget ért, és mégis úgy álltak hozzá, mintha a tűzszünet folytatódott volna
– fogalmazott Castel, majd hozzátette, hogy a Trump–Zelenszkij- és a Trump–Putyin-tárgyalás csak a kezdete volt egy tűzszüneti tárgyalásnak, még fényévekre vagyunk a tűzszünetről. A szakértő kitért arra is, hogy az Egyesült Államok Ukrajna-politikája akkor kezdődött, amikor szétesett a Szovjetunió. – Akkor nagyjából egyetlenegy dolog érdekelte az Egyesült Államokat Ukrajnával kapcsolatban, hogy el tudjanak számolni az atomfegyvereikkel, hogy azok ne kallódjanak el. Utána Ukrajna eltűnik, és egy olyan ország lesz, ami egyáltalán nem fontos az Egyesült Államoknak, még akkor is, ha ez komoly szívfájdalmat okoz a hallgatók vagy a nézők egy részének. Egyszerűen Ukrajna nem érdekli az Egyesült Államokat, ez le van fektetve papírokon is – mondta. A beszélgetésben elhangzott, az is, hogy ami az amerikaiakat a mai napig érdekli Ukrajnában, az az alkotmány.
Felesleges véráldozatok
Robert C. Castel szerint az ukrajnai háborúban a Kurszki események nagy tanulsága az, hogy „teljen mellékes, hogy milyen műveleti vagy taktikai szintű bravúrokat hajtasz végre, hogyha egy kicsit stratégiai célod van, akkor az egész teljesen, teljesen fölösleges hadijáték volt”. Több tízezeren teljesen feleslegesen haltak meg, mert hosszú távon semmit nem értek el vele.
Ha a nagy tavaszi ellentámadás során Ukrajna elvágja a Krímet Oroszországtól, arra már a Kremlben is felkapják a fejüket. Az, hogy betörnek ott Kurszk térségébe, az ukránok is elfoglalnak néhány hektár orosz területet, ennek lehet, hogy van egy szimbolikus jelentősége, de nem fenyeget semmilyen orosz stratégiai érdeket. Nem véletlen az, hogy Ukrajna nem ölt bele további erőforrásokat, nem fektetett bele további erőforrásokat, hogy megtartsa ezt a helyet, mert ők is rájöttek, hogy megszületett az a koncepció az ukrán vezetésen belül, hogy ennek tényleg nincs semmi értelme
– magyarázta a szakértő.
Ideológiai dzsihád Oroszország ellen
Robert C. Castel kitért arra is, hogy a koronavírus-járvány után elindult egy ideológiai dzsihád Oroszország ellen. – Itt nem arról van szó, hogy van egy háború, amiből több tucat volt a világtörténelem folyamán. Ha teszünk három lépést hátra és megnézzük a történetünket, akkor azt látjuk, hogy amióta világ a világ, az országok háborúztak erőforrásokért, területekért, és nem kell ebből nagy fázist csinálni. Nincs ebben semmi új dolog. A világon minden adott pillanatban több tucat ilyen háború folyik, ahol különböző országok vagy etnikai csoportok egymáshoz sorolódnak – mondta.
– Egyértelmű, hogy a nyugati véleményformálók nem így tekintettek a háborúra, hanem egy ideológiai dzsihádként. E mögé a dzsihád mögé áll be a nyugati baloldal. És akkor jött Trump, és azt mondta, hogy neki nincsenek ideológiai álláspontjai a háborúval kapcsolatban. Ő gyakorlati szempontból észlelte ezt a dolgot, mondván, ez a háború nem vezet sehova. Ha volt egy olyan elmélet, hogy ez majd meggyengíti Oroszországot, akkor láttuk azt, hogy ez nem gyengítette meg Oroszországot.
Ez Európát és a Nyugatot demilitarizálta, kiürítette a katonai raktárakat. Látjuk azt, hogy Ukrajnát nem sikerült megmenteni, ellenkezőleg, az oroszok haladnak előre, ha még lassan is. Ezt érték el Nyugaton az ideológiai dzsiháddal – magyarázta Castel. Hozzáfűzze, hogy Trump valami mást szeretne kipróbálni, teljesen gyakorlati, pragmatikus alapon.
A közel-keleti háború célja
Robert C. Castel az izraeli–palesztin háború kapcsán pedig arról beszélt, hogy Izrael szempontjából a háborúnak négy céla van. Az első, hogy a túszokat visszakapják a Hamásztól, a második, hogy a Hamász által jelentett katonai fenyegetés eltűnjön örökre Gázából. A harmadik, hogy Gázában valamilyen jobb jövő alakuljon ki. A negyedik dolog pedig az, hogy tovább lehessen lépni egy normalizáció irányába Szaúd-Arábiában, Indonéziában, meg a többi muszlim államban.
– Látjuk azt, hogy Izrael különböző okokból nem tudta teljességgel megvalósítani ezeket a célokat. Visszakaptuk a túszoknak egy nagy részét, sikerült felszámolni a Hamász katonai erejének körülbelül hetven százalékát, a Hamász politikai erejének felét, de Izrael még nem érte el a háború céljait.
Tehát ezt a háborút le lehet zárni abban a pillanatban, hogy a Hamász beleegyezik abba, hogy visszakapjuk a túszokat, leteszik a fegyvert és fölszámolják ezt a fegyveres jelenlétet, és politikailag átadják a hatalmat vagy a palesztin autonómiának, vagy valamilyen más olyan játékosnak, amelyik nem a Hamász, vagy nem egy szélsőséges dolog – sorolta Castel, aki szerint a Hamász azért nem engedi el az összes túszt, mert csak így tud időt és mozgásteret nyerni.
A Hamász nem fogja soha visszaadni a túszokat, mert tudva tudják, hogy az egyetlen dolog, ami az életüket megmentheti és a politikai hatalmukat átmentheti, az az, hogy a végtelenségig elhúzzák ezt a túszdolgot
– hívta fel a figyelmet Castel.
