Matteo Salvini vasárnap délután Firenzében zárta le a Liga tisztújító kongresszusát egy több mint egyórás szenvedélyes beszéddel, amely a mozgalom múltjáról, jelenéről és jövőjéről szólt. Az olasz kormánykoalíció második legnagyobb pártjának vezetője beszélt a nemzeti önrendelkezés, az autonómia, a vallási gyökerek, a szociális igazságosság, az identitás, a gazdaság, a béke és a politikai bátorság kérdéseiről is. Az eseményt nemcsak olasz, hanem külföldi meghívottak és újságírók is figyelemmel követték.

(Fotó: AFP)
Salvini már a beszéd elején világossá tette: a Liga több, mint egy hagyományos párt. Nem a választási eredményekben, nem a minisztériumok számában méri önmagát, hanem a közösség erejében.
A Liga a barátság, az összetartozás mozgalma
– fogalmazott. Beszélt arról is, hogy mennyi időt vett el a politikai szerepvállalás a saját gyermekeitől, de úgy érzi, ez az áldozat a jövő szempontjából megtérülhet. Ez a személyes felütés szolgált keretül annak az üzenetnek, hogy a mozgalomnak újra kell értelmeznie önmagát. Nemcsak a kormányban való szerepvállalásról szól a Liga története, hanem az ellenzéki küzdelemről, az önkéntesek áldozatvállalásáról is.
Orbán Viktor: az ellenállás példaképe
Matteo Salvini megosztotta a hallgatósággal, mit mondott neki Orbán Viktor egy brüsszeli találkozón.
Most én vagyok a leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnök, de én voltam az is, aki a legtöbb időt töltötte ellenzékben, harcolva.
Ez a mondat Salvini szerint az egész Ligának szól: a kitartás, a politikai következetesség és a hosszú távú elköteleződés értékei Orbán példáján keresztül válnak kézzelfoghatóvá. A magyar kormányfőt nem csupán szövetségesként, hanem eszmei társaként említette.
Salvini nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a Liga történelmi küldetését újraértelmezze.
Régi kampányplakátokat idézett fel: „NEM az európai szuperállamra”, „El a kezekkel a gyerekektől”, „Mi vagyunk az urak a saját otthonunkban”.
Ezek szerinte ma is éppoly aktuálisak, mint harminc évvel ezelőtt. Külön kiemelte a keresztény gyökereket, a család védelmét és a nemzeti szuverenitást, mint olyan értékeket, amelyeket az európai mainstream politikai erői ma elutasítanak.