Sok szó esik mostanság Ferenc pápa örökségéről, a béke melletti szakadatlan kiállásáról. Érdemes azonban szót ejteni huszadik századi elődei munkásságáról is, akik közül többeket szentté avattak.

Ferenc pápa közvetlen elődje XVI. Benedek (2005–2013) volt. A bajorországi születésű Joseph Ratzinger a náci rezsim borzalmait átélve fiatalon kötelezte el magát az egyház mellett. Pápasága alatt Isten örök szeretetét hirdette és a híveket az Istenbe vetett hit megtartására buzdította. Hatszáz év után ő volt az első pápa, aki – egészségi problémái miatt – lemondott tisztségéről.
II. János Pál pápa (1978–2005), azaz Karol Wojtyla lengyel származásával történelmet írt, négyszáz év után fordult elő, hogy nem olasz pápa ült Szent Péter trónjára. 26 éves pápasága alatt 129 országba látogatott el, ezzel a legtöbbet utazó pápává vált. Túlélt egy merényletet, de meglátogatta merénylőjét a börtönben, és személyesen bocsátott meg neki. 2014-ben avatták szentté.