Brüsszel képtelen váltani klímastratégia-ügyben

Az uniós polgárok többségének fontosabbak a napi megélhetési gondok, mint a klímapolitikai átfogó problémakezelési stratégiák.

Brüsszel kételen váltani a klímastratégiában, holott az uniós polgárok többsége ezt kéri Fotó: JASON WHITMAN Forrás: NurPhoto

Az EU úgy döntött, ha törik, ha szakad, kitart eredeti zöldelképzelései mellett, finomhangolni sem akarja azokat, a klímaváltozás problémájának megoldását pedig részben erkölcsi, ideológiai kérdéssé, megmásíthatatlan, szent küldetéssé emelte. Mára elenyésző számban maradtak olyan emberek vagy társadalmi csoportok, amelyek tagadnák, hogy lenne klímaváltozás. Tudományos konszenzus, hogy klímaváltozás volt, van és lesz, annak folyamatait az emberi tevékenység pedig sajnálatos módon negatív irányba befolyásolja – olvasható a Klímapolitikai Intézet oldalán közzétett elemzésben.

A klímaválozás veszélyeinek megítélése megosztó téma Európában
Fotó:  AFP

A klímaváltozás tényleges problémaként történő érzékelése azonban időnként és helyzetenként változik. Van, hogy az éghajlatváltozás ügyét fontosabbnak, van hogy kevésbé fontosnak érezzük. A dolog megértéséhez a környezetpszichológia egyik alapvetése visz minket közelebb. Az Elke U. Weber nevéhez köthető elmélet (Finite Pool of Worry) szerint az ember nem tud egyszerre mindenért (is) aggódni – írja tanulmányában a Klímapolitikai Intézet stratégiai és kommunikációs vezetője.

Kitta Gergely szerint a túlélésünket szolgálja, hogy problémáinkat fontossági sorrendbe rendezzük; hogy a gondok súlya alatt ne roskadjunk össze, és legyen erőnk a következő nap is kikelni az ágyból, csak meghatározott mennyiségű dolog miatt tudunk aggódni. 

Azok, amelyek időben és térben közelebb állnak hozzánk, komolyabban foglalkoztatnak minket; amelyek távolabb, azok hátrébb szorulnak aggodalmaink hosszú sorában. Jobban aggaszt minket az, ha valami közvetlenül és súlyosan érint minket, mint az, ami közvetett és kevésbé káros ránk nézve. Ahogy beosztjuk időnket, energiánkat, pénzünket, úgy próbáljuk menedzselni félelmeinket is életünk során.

Egy olyan fejlődő térségben, ahol az alapvető egzisztenciális biztonsághoz szükséges feltételek kevésbé adottak, nem aggódnak olyan mértékben a klímaváltozás miatt, mint a világ fejlett részein. 

A fejlettebb régiókban mások a prioritások az éghajlatváltozás okozta problémák kezelésében (Fotó: AFP)

„Ez az ellentét mindig eszembe jut, amikor az ENSZ éves klímacsúcsain a gazdag európai országok oktatják Afrikát, hogy mondjuk nem költ eleget a szén kivezetésére és a megújuló energiatermelési módon elterjesztésére. Cserébe az afrikai országok elmondják, hogy elsőként például az egészségügyre, az oktatásra, az utak kiépítésére, a közbiztonságra szeretnének költeni, és utána foglalkoznának az üvegházhatású gázokkal, mert ez utóbbi probléma náluk nem elsődlegesen megoldandó (ráadásul nem is feltétlenül ők a felelősek a káros légköri gázok magas koncentrációjáért)” – hangsúlyozza a tanulmány szerzője. 

Az afrikai országokban sokkal nagyobb társadalmi hatása van a klímaváltozásnak
Fotó: AFP

Az Európai Unióban a kontinenst sújtó  válságok előtt, amikor még nagyjából rendben mentek a dolgok, a klímaváltozás problémája elsődlegességet élvezett. A válságok előtti utolsó békés évben, 2019-ben az európai közbeszédben minden korábbinál fontosabb szerepet töltött be az éghajlatváltozás elleni küzdelem. A szakértő szerint: 

Az európai politikai elit akkor jó érzékkel vette észre, mi mozgatja az embereket, nem véletlen, hogy ekkor, 2019 végén fogadták el azt az Európai zöldmegállapodást, amely az EU politikájának zászlóshajójává vált, és azóta is ezt a szerepet tölti be. Úgy gondolom, az európai politikai elit ekkor még jobban rezonált a választói akaratra, a 2050-re meghirdetett klímasemlegesség még könnyebben találkozott az állampolgárok gondolkodásmódjával.

A baj, hogy az EU ezt az összehangoló, ráérző képességét azóta elveszítette. Úgy döntött, ha törik, ha szakad, kitart eredeti zöldelképzelései mellett, finomhangolni sem akarja azokat, a klímaváltozás problémájának megoldását pedig részben erkölcsi, ideológiai kérdésé, megmásíthatatlan, szent küldetéssé emelte.

Pedig a dolgok nagyon megváltoztak, az elmúlt években valóban csak törik és szakad. Beütött a Covid, másfél évre rá kitört a háború a szomszédban, amit energiahiány, infláció, általános gazdasági lassulás tetézett.

Miközben az EU-s agenda változatlan maradt, az uniós állampolgárok problémaérzékelése alapvetően átalakult. Az átfogó, 2025-ös statisztikákat nézve (Special Eurobarometer 565 – Climate Change, 2025. március) kitűnik, hogy az Unió állampolgárainak 85 százaléka a klímaváltozást továbbra is súlyos problémának tekinti.  Ám, ha mélyebbre ásunk és az éghajlatváltozás kérdését összevetjük más ügyekkel (Standard Eurobarometer, 2025. tavasz) arra következtethetünk, hogy a klímaváltozás hátul kullog a megoldandó problémák sorában. A 2025. március–áprilisban felvett adatok tanúsága szerint az infláció, a gazdasági nehézségek, a lakhatás, a migráció, a nemzetközi helyzet, az egészségügy, a bűnözés, az orosz–ukrán háború a tagállamok számára jelenleg mind nagyobb gond az éghajlatváltozásnál.

Az EU 27 országában elvégzett, átfogó kutatás szerint a megkérdezettek mindössze 9 százaléka említette az éghajlatváltozást fontos kihívásként.

Az MCC Ifjúságkutató Intézete a fiatalok körében számos kutatást végzett, ami hasonló eredményt hozott napvilágra. Szintén 2025 tavaszi felmérésük arra jutott, hogy a fiatalok (15–39 év) nagyon fontosnak gondolják a klímaváltozás elleni küzdelmet, de szerintük is vannak fontosabb dolgok. Jobban foglalkoztatja őket az, hogy mit hoz a jövő a karrier, a család, az egészségük, a megélhetésük vagy a politikai helyzet szempontjából, és csak ezt követően „jut idejük” aggódni a klímaváltozás miatt – olvasható a Klímapolitikai Intézet elemzésében. 

Az Európai Unión belül jelenleg általánosan a legnagyobb gondot a gazdasági helyzet és a magas árak jelentik. Ha ezt a problémakört ütköztetjük a klímaváltozáséval, azt az eredményt kapjuk, hogy persze: az emberek szerint harcolni kell a klímaváltozás ellen, de nem minden áron, így az sem mindegy, hogyan. Ha mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, a zöldügyek iránti lelkesedés alábbhagy. Az Ifjúságkutató Intézet említett vizsgálata például arra jut, hogy a fiatalok közel kétharmada (63 százalék) nem tartja elfogadhatónak, hogy ha a klímaváltozás elleni küzdelem a megélhetés drágulásával jár. Mindössze egyharmaduk (32 százalék) hozna anyagi áldozatot az éghajlatváltozás érdekében.

Ez az, amiről az Európai Unió nem hajlandó tudomást venni. Kivár, hátha majd (maguktól) megoldódnak azok a bajok, amelyek a klímaváltozás problémáját leértékelik. A feszültségek azonban nőnek. 2020 után olyan európai nagyvárosokban voltak tömegtüntetések a megélhetési költségek emelkedése miatt, amelyek a világon a magas életszínvonal, a jólét szimbólumai. Demonstrációk voltak többek között Brüsszelben, Párizsban, Prágában, Berlinben és Bécsben. 

Több mint két tucat uniós országban voltak gazdatüntetések. 

Brüsszelben több alkalommal tüntettek az Európai Bizottság mezőgazdaságot is érintő tervei ellen az európai gazdák
Fotó: AFP

Az unió GDP-je 2024-ben 1 százalékkal nőtt, miközben a globális GDP 3 százalékkal. Az európai parlamenti választásokat követően a magukat zöldpártokként azonosító politikai erők képviselete egyharmadával visszaesett. Franciaországban és Németországban, a kontinens két legerősebb államában belpolitikai krízis alakult ki, a zöldek mindkét országban óriási népszerűségvesztést kénytelenek elkönyvelni.

Mindez nem jelenti azt, a klímaváltozás elleni küzdelmet fel kell adni. Az éghajlatváltozás hosszú távon a legfontosabb megoldandó probléma, amit nem mindegy hogyan oldunk meg. A környezeti érdeket össze kell hangolni a mindenkori gazdasági és társadalmi érdekkel. Azzal ártjuk a legtöbbet a környezeti fenntarthatóság ügyének, ha a zöldpolitikával társadalmi gazdasági feszültséget generálunk.

A megoldás kulcsa a választópolgárok kezében van, akik minden korábbinál hangosabban hallatják a hangjukat. Egy párhuzam. Idén 10 éves a nagy európai migrációs hullám – nyilatkozta lapunknak a tanulmány szerzője, Kitta Gergely. Mint fogalmazott: 

Tíz éve még senki nem akart hallani a magyar álláspontról, kötelezettszegési eljárás indult ellenünk. Ma, 10 évvel a probléma kitörése után, minden tagállam szigorít, minden tagállam foganatosított valamilyen szigorítás az illegális migrációval szemben, senki sincs már a korábbi, megengedő álláspontján.

A szakértő arra hívta fel a figyelmet, mekkora különbség van Agela Merkel egykori német kancellár és jelenlegi utódja, Merz álláspontja között migráció ügyben. 

„Nézzük meg, mit üzent Merkel a bevándorlók tömegeinek (Willkommenskultur), és nézzük meg, mi volt Friedrich Merz első, szimbolikus intézkedése, szigorított a német bevándorláspolitikán. Ezt az emberek, a választók kényszerítették ki. Szerintem hasonló változások várhatók a zöldpolitika terén is, reméljük itt nem telik el majd tíz év felismerésig (beismerésig), és nem okoz majd olyan maradandó károkat a politikai tétlenség, mint a migrációs politika esetében. A politikai erőtér változását elnézve az a várakozásom, hogy az európai politikai el fog mozdulni egy ideológia vezérelt szellemiségből egy pragmatikusabb felfogás irányába. A kérdés, hogy mikor” – fogalmazott a Klímapolitikai Intézet stratégiai és kommunikációs vezetője.

Merkel behívta a migránsokat Németországba, Európába (Fotó: BERND VON JUTRCZENKA/DPA–AFP)

Magyarország számíthat egyes tagországok támogatására klímstratégiai ügyekben – állítja a szakértő. A nukleáris energia pl. anno az EU taxonómia rendeletébe (annak eldöntése, mi környezetileg fenntartható, és így mi támogatható) azért kerülhetett be, mert sok országban van atomerőmű, vagy akarnak ilyet építeni vagy bővíteni, ezért ott sikerült összefogni a franciákkal, csehekkel, szlovákokkal, bolgárokkal, szlovénokkal, románokkal, lengyelekkel, finnekkel, tehát azokkal, akiknek ez nem lett volna gazdaságilag érdekük. 

Magyarországhoz hasonlóan több európai ország érdekelt az atomenergia felhasználásának bővítésében (Fotó: KISBENEDEK ATTILA/AFP)

Vagy ott van egy másik ügy: a FIT for 55 rendelkezés előírta eredetileg, hogy 2035-től nem lehet majd belső égésű motorral szerelt járművet forgalomba helyezni az EU területén. Ezt végül úgy puhították fel – esélyt adva a hagyományos autóiparnak –, hogy azt mondták, lehet robbanó motoros hajtáslánc is, viszont akkor az abba tankolt üzemanyagot kell kibocsátásmentesen előállítani. Ezt a puhítást Magyarország mellett pl. a németek, olaszok, lengyelek, románok, csehek támogatták. Döntően azok az országok, ahol van jelentős autóipar.

A tanulmány szerzője szerint a baj az, hogy sok országban az ideológiai érdek felülírja a gazdasági, társadalmi érdeket, ezért kevés esetben van észszerűsítés, kompromisszum.

A zöldek, a liberálisok és a baloldal jelentős szerepet játszott a szigorú EU-s zöldpolitika kialakításában, ezen pártok társadalmi legitimációs bázisa azonban megreccsent az elmúlt 5 évben, miközben a zöldpolitika sarokpontjai nem változtak. A német zöldek ott vannak a EP egyik frakciójában, de beszédes, hogy pl. a német kormányból kikerültek 2025. februárban, pedig az azt megelőző ciklusban voltak a legerősebbek, három minisztert is adtak a szövetségi kormányba.