Eddig politikusokra támadtak rá, most viszont közéleti szereplőt lőttek agyon Amerikában. Charlie Kirk konzervatív értelmiségi, aktivista, influenszer életét egy orvlövész vette el. Fekete Rajmund Amerika-szakértőnek adásunkban Tóth Tamás Antal szerkesztőnk tette fel a nagy a kérdéseket. Honnan és hogyan indult ez az egész folyamat? Most már mindenkinek félnie kell, aki kinyilvánítja véleményét? A dermesztő valóságot a Rapid extrában elemezte munkatársunk és vendége.
Fekete Rajmund a záporozó kérdésekre elsőként arra emlékeztetett, hogy
Charlie Kirk 31 évesen olyan meghatározó figurája lett az új republikánus csapatnak, akinek a tevékenysége túlmutatott azon, hogy konzervatív gondolkodó, vagy véleményvezér lenne.
Olyannyira, hogy amikor Donald Trump megnyerte a választásokat az Amerikai Egyesült Államokban, ezt többek között neki tulajdonították, mivel ő volt az, aki már 18-19 éves kora óta bejárt az egyetemekre és leült beszélgetni a hallgatókkal. Azt is kérte, hogy győzzék meg őt bizonyos témákban, ha nincs igaza. Kiemelte azt is, hogy miután meghalt, az algoritmus is egyre több olyan üzenetet, videót, beszélgetést feldob, és lényegében azt látjuk, hogy nem volt olyan téma, nem volt olyan kérdés, amelyre ne válaszolt volna.
A gender témáknál felmerült dolgokra is minden esetben intelligensen válaszolt.
Véleménye szerint nagyon elszomorító dolog, hogy a liberális média lenácizta, fasiztázta azért, mert hitt a családban, a konzervatív értékekben, hívő ember volt, amit most a liberális elit teljes mértékben megkérdőjelez, cserébe nem ad semmit, csak a nagy ürességet. Hozzátette, ezzel azt az üzenetet adják át, hogy nem kár Charlie Kirkért, és próbálják a halála után is bemocskolni, sőt hazánkban is vannak olyanok, akik pezsgőt bontottak, lényegében éhezték már halálát. Majd arról beszélt, hogy az egyik amerikai csatorna riportere arról beszélt, Kirk villámhárító volt és nem kell vele foglalkozni. Idáig jutott a világ? – tette fel a kérdést Fekete Rajmund.
Az adásban azt is megbeszélték, hogy sajnálatos módon az úgynevezett vitakultúra része lett a világban, hogy rátámadhatnak a másként gondolkodók közül valakire azok, akik durván dühösek lesznek másokra, olyan emberekre, akik nem velük vannak egy platformon.
