Amíg Allah el nem választ?

A muszlim nőknek nyíltan tilos férjhez menni egy hitetlenhez.

Friss házasok Egyiptomban. Nem keverednek, de a nyugati szokások már beszivárogtak. Fotó: Asmaa Waguih Forrás: REUTERS

„És ne házasodjatok társító nőkkel, amíg nem hisznek! És egy hívő rabszolgalány jobb, mint egy társító nő, még ha tetszene is nektek. És ne adjátok asszonyaitokat feleségül társító férfiakhoz, amíg nem hisznek! Bizony, egy hívő rabszolga jobb, mint egy társító férfi, még ha tetszene is nektek. Azok a Tűzbe hívnak benneteket.” (Korán, 2. szúra, 221. vers) Rendszerint a Koránnak erre a szakaszára szoktak hivatkozni, amikor a muszlimok és nem muszlimok közötti házasságra vonatkozó szabályokról van szó. A magyar fordításban a „társító” az arab eredetiben a „musrik” – aki Istennek társat állít –, azaz bálványimádó.

Akkor most kinek mit szabad? Az értelmezésről nemrégiben Egyiptomban is fellángolt a vita, miután a szunnita iszlám legtekintélyesebb oktatási intézményének számító kairói al-­Azhar Egyetem professzor asszonya félreérthető interjút adott az egyik televízió műsorában. Amna Nosszeír arról beszélt, hogy nincs olyan egyértelmű vallásos szöveg, amely tiltaná egy muszlim nő házasságát egy nem muszlim férfival. Kijelentése után a közösségi média célkeresztjébe került, heves támadások érték, mire magyarázkodni kényszerült, hogy szavait kiforgatták. A Dar al-Ifta, a legfőbb egyiptomi vallási intézmény is közleményben szögezte le, hogy a muszlim nők számára tilos a házasság hitetlenekkel. A média pedig felemlegette az al-Azhar mecset főimámjának, Ahmad et-Tajjebnek a német parlamentben 2016-ban intézett intelmeit is, amelyben megerősíti ezt a tilalmat. A parancs mögött az is állhat, hogy a gyermeknek pedig mindig az apa vallását kell követnie: márpedig ha az apa nem lenne muszlim, akkor a közösség így fogyatkozna.

Az írás népei

– Az iszlám előtti araboknál nem volt házasság, ennek intézményét Mohamed próféta vezette be. A hagyományos értelmezés szerint egy muszlim férfi az „írás népei”, tehát a zsidók és a keresztények közül választhat magának feleséget. Fordítva viszont ez nem igaz, egy muszlim nő csak muszlim férfival házasodhat

– magyarázta a Magyar Nemzet megkeresésére Galgóczi István.

Friss házasok Egyiptomban. Nem keverednek, de a nyugati szokások már beszivárogtak.
Fotó: Asmaa Waguih / REUTERS

Az arabista rámutatott arra is, hogy a muszlim férjnek még az sem kötelessége, hogy áttérítse a feleséget. – Számos ilyen vegyes házasságra láttam példát. Sőt, a nők nemcsak megtarthatták a keresztény vallásukat, de még karácsonyt, húsvétot is ünnepeltek – tette hozzá a szakértő, aki maga is évekig tanult és dolgozott Egyiptomban. – Budapesten pedig olyan arab, muszlim apukát ismerek, aki saját kezében tartotta a kislányát, amikor megkeresztelték. Ő ezt úgy magyarázta, ha már nem tud biztosítani neki egy olyan iszlám közeget, amelyet a hazájában tudna, akkor legyen belőle inkább keresztény, mert egy jó keresztény és egy jó muszlim között olyan nagy eltérés nincs – mesélt egy másik példát. Olyat ugyanakkor a számos iszlám országot megjárt szakember sem tudott felidézni, amikor muszlim nő kelt egybe nem muszlim férfival. – Olyan muszlim hölgyeket például ismerek, akik magyarral házasodtak. De nekik a férjeik felvették a vallást.

Aztán, hogy amikor a párkapcsolat kezdődött, mi volt a helyzet, azt nem tudhatom

– kutatott az emlékezetében, azt sem zárva ki, hogy csak a „békesség kedvéért” tértek át a férjek.

Egy európai Egyiptomban

Látszatból felvenni az iszlám vallást tehát ugyan megoldás lehet, sőt még akár kopt keresztény lány és muszlim fiú szerelmére is akadnak ritka és mélyen titkolt példák, mégis jellemzőbb, hogy a közösségek egyszerűen egymás közül választanak párt. Egy kopt esküvő ma már nem is sokban külöbözik egy európaitól:

A kérdés nem is annyira a muszlim többségű országokban, mint inkább Európában okozhat fejtörést. – Megismerkedésünkkor még nem voltam muszlim, bár már ismertem a vallást. A férjemmel való találkozás csak megerősített a döntésemben, hogy csatlakozzak az iszlámhoz. Szerettem volna az ő hazájában elmondani a vallási „esküt”, amire az egyiptomi al-Azhar mecsetben került sor – mesélte lapunknak házassága és egyben megtérése történetét Szandra. És hogy fogadtak egy magyar lányt Egyiptomban? – Hátrány nem ért, a család örült annak, hogy áttértem. Sok időt töltöttünk Egyiptomban, ahol mindig szeretettel fogadtak.

Tiszteletben tartottam, hogy egy muzulmán országban más szabályok vonatkoznak ránk, mint egy európai országban, amelyekre felhívták a figyelmemet. Ilyenek például a hidzsáb és a megfelelő ruhák viselése. Ezt érdemes azért is betartani, mivel egyes területeken feltűnést kelt egy ­európai nő. Továbbá, hogy az utcán nem lehet kézen fogva sétálni, visszafogottan kellett viselkedni. Könnyen alkalmazkodtam

– idézte fel. Mint mondta, megkülönböztetést inkább Magyarországon érzett abban az időszakban, amikor hidzsábot kezdett viselni. – Előfordult, hogy lelöktek a villamosról, megütöttek, így úgy éreztem, a biztonságom érdekében elhagyom a kendőviselést – panaszolta. Hogy Szandrát nem kényszerítette senki az iszlámra, az is bizonyítja, hogy férje 2011-es halála sem változtatott vallásán. – Valaki megkérdezte tőlem, hogy továbbra is muszlim maradtam-e? Természetesen igen, hiszen a vallást önmaga és az Istennel való kapcsolattartás miatt választja az ember. Bár magam sem tartom be a vallás minden szabályát, de próbálom betartani és gyakorolni azon részeit, amelyek jobb emberré tesznek – magyarázta. Szandra azt viszont azóta is komolyan veszi, hogy nála csak muszlim férfival jöhet szóba párkapcsolat.