– Mi a február végi választás tétje?
– A felvidéki magyar közösségnek sikeres választásra van szüksége, hogy képviselete visszakerüljön a törvényhozásba, és részese lehessen a kormányváltásnak. Továbbá, hogy sikerüljön Dél-Szlovákiát felzárkóztatnia, és olyan eredményeket elérnie, amelyek szavatolni tudják megmaradásunkat és fejlődésünket.
– Miért fontos, hogy megalakult az MKÖ?
– A felvidéki magyarság bő egy évtizede megosztott. Az MKÖ-nek ezt az árkot sikerült legalább részben betemetnie, és egy platformra hozni a magyar embereket.
– Az összefogás lehet a siker kulcsa a választásokon?
– A siker titka nem lehet más, mint a magyarság összefogása, az együtt gondolkodás és a közös indulás. Láttuk, tapasztaltuk, hogy a megosztottság, a szembenállás milyen káros, önpusztító következménnyel járt. Legutóbb az európai parlamenti választásnál szembesülhettünk azzal, hogy mindez hová vezet. Sikeresen kiírtuk magunkat az európai politikai színtérről. Nem hiányzott ugyan sok a bejutáshoz, de fociterminológiával élve a kapufa is mellé menő lövésnek számít. Vagyis elbuktuk a meccset. Az ilyenfajta könnyelműség a jövőben megengedhetetlen! Országos és európai szinten törekedni kell a minél szélesebb közösségi összefogásra. Ez most sikerült. Igaz nem teljes spektrumában, de a felvidéki politikum és civil szféra mintegy kétharmadát sikerült közös nevezőre hoznunk, és vállvetve küzdünk a parlamenti küszöb megugrásáért. Egy olyan választási szövetség jött létre, amely keretében mindenki megtalálja a helyét és a feladatát, kivéve persze azokat, akiknek a magyar egység nem volt kellőképpen vonzó hívószó.
– Mivel szeretné az MKÖ megszólítani a korábbi Híd-választókat?
– Erre a pártra céloztam az imént, illetve főként a döntéshozókra. Nos, abban bízom, hogy a választóik bölcsebbek a vezetőiknél, és belátják azt, hogy valós esély a magyar közösség parlamenti képviseletére csak és kizárólag akkor van, ha a február 29-ei választásokon a 22-es számú, magyar listát dobják be az urnába. Ami az MKÖ megalapításával elindult, az képviseli a jövőt, azt a reményt, hogy a jövőben újra egységesen politizálhatunk, és az 1998-2006 közötti koalíciós időkben elért sikereket közösen, teljes egységben megismételhetjük, újra komoly tényező lehetünk, nemcsak helyi és regionális, de országos és európai szinten is.