„Sütött rám ez a zene, akár a nap”

A cigányzene is olyan különös kultúrtörténeti manifesztum, amit mindenki ismer vagy ismerni vél minálunk, a Kárpát-medencében. Minden ember tudja a primer vicceskedés szintjén majmolni a jellegzetes tónusú kurjongatásokat, csettintgetéseket, hajlításokat, de a hitelességnek természetesen a küszöbénél sem lesz — itt az kizárólag annak dukál, akiben, ahogy mondani szokás, „van vonó”.

Balogh Melinda első szólóalbumának anyaga erdélyi cigány muzsikusok tudását őrzi Forrás: Facebook

A magyar eredetik között pedig olyan gyöngyszemekre akadhatunk, mint a Ne csókolj meg szociológiai látleletnek beillő strófája valahol a dal aranymetszésében: „Az én uram a vasgyárban dolgozik, / Fizetését minden este kiveszi, / Enni, inni nincs mivel, a szatyromnak nincs füle, / Kilyukadt a cseréplábos feneke.”

A népzenei gyűjtéseket tartalmazó lemezek mindig többek szimpla hallgatnivalónál. Néplélektani tanulmányok ezek, a velünk élő múlt enciklopédiái. Az erdélyi cigány népzene esetében ráadásul lehetőségünk adódik betekinteni egy olyan világba, ami itt van mellettünk karnyújtásnyira, belső dinamikáját, rejtett törvényszerűségeit mégsem láthatjuk át – ebbe a mikrokozmoszba vagy bele kell születni, vagy bele kell házasodni. Aki pedig kíváncsi, de nem kockáztatna, annak immár itt van ez a lemez. Fogalmam sincs, hányan vannak ma a Kárpát-medencében, akik minden személyes érintettségtől függetlenül, pusztán rajongásból azonnal rohannak a lemezboltba hagyományos erdélyi cigány népzenéért, amint kijön egy ilyen anyag, de igazából ez nem is érdekes. Az a fontos, hogy megszületett ez a lemez, hogy születnek ilyen lemezek, és ha meghallgatjuk őket, gazdagabbak leszünk.

Balogh Melinda: Napkerék. Fonó Budai Zeneház, 2019.