Nagy kedvencem a másik is, egy görög újévköszöntő kalanta (kolindának is nevezik a főleg Kelet-Európában ismert karácsonyi vagy újévi köszöntőket), az Archiminia, mely lényegében Szent Bazilt, avagy Vazult hívja meg az ünneplő házba vendégségbe, lakomázni, dalolni. A harmadik majdnem a lemez közepe, a 10. ének, Alfonso X el Sabio, vagyis X. (bölcs) Alfonz kasztíliai király szerzeménye, a sodró lendületű Santa Maria Amar. Szűz Mária dicséretén túl egy csoda történetét meséli el az 1200-as évek otthonosan nyílt és közvetlen modorában: egy apátnő megesett a háziszolgájától, de a püspöki feddést és az őszinte bűnbánatot követően Szűz Mária világra hozta helyette a gyermeket és gondoskodott neveltetéséről. Ebben az énekben a dob mellett sípok is erősítik a kor egyszerre emelkedett és frivol miliőjét.
Ha valóban elkezdjük fölfedezni a zene mellett a szövegeket is, látjuk, hány- és hányféleképpen szólítható meg Isten. Mindnyájunknak megvan a maga istenképe és a maga kommunikációs csatornái az Úrhoz – itt is bármelyik ének lehet segítségünkre privát lelkigyakorlatunkban. Különösen megható a Ragupathi Raghav Raja Ram „szentefrémesített”, világvallások közti megbékélést hirdető himnusza. Ez az utolsó előtti dal. Az utolsó pedig – szintén Bubnó Márk feldolgozásában – egy amerikai népdal, amely mindnyájunkat megszólít, mint nővéreket, fivéreket, apákat, anyákat, és bűnösöket, hogy merüljünk alá a folyóba imádkozni.
Szent Efrém Férfikar: Wings. Fonó Budai Zeneház, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!