Az istenek, a por meg az idő

Pilinszky János írásai nyomán készült összművészeti előadással nyitja meg kapuit pénteken az Ars Sacra-fesztivál. Az Azt hiszem című színházi előadás az ember magányosságával, a bűnnel, Isten és ember kapcsolatával foglalkozik, mindezekre a súlyos kérdésekre Pilinszky János versei, levelei és esszéi nyomán keresi a válaszokat. A Dóczy Péter rendezésében színpadra állított darabban Felber Gabriella operaénekes, Dóczy Péter színművész, Blaskó Borbála táncművész, koreo­gráfus, Dóczy Gabriella hárfaművész és Csonka Boglárka klarinétművész, énekes működnek közre.

A XII. Ars Sacra Fesztivál megnyitója. Remélhetőleg idén is népes közönség előtt zajlanak majd a programok Fotó: MTI/Mónus Márton

„Azt hiszem, hogy szeretlek; / lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. / De láthatod, az istenek, a por, meg az idő / mégis oly súlyos buckákat emel / közéd-közém” – szól az egyik legismertebb Pilinszky-vers, az Azt hiszem. Az Ars Sacra-fesztivál nyitányaként hasonló címmel, Dóczy Péter szerkesztésében állítanak színpadra Pilinszky-írásokat, az összművészeti előadásban a magyar és világirodalomban egyaránt megkerülhetetlen szövegei szerepelnek, mint például az Infinitívusz, az Imitáció Dei, a Négysoros, a Passió vagy a Mélypont ünnepélye.

költő világirodalmi színvonalú szövegeit válogatták ki az ünnepi alkalomra
Fotó: MTI/Mónus Márton

A rendező elárulta, hogy a nyitó előadás Pilinszky János mozdulatlan színházának evangéliumi esztétikájára épít. – A színház, ami Pilinszky számára a legfontosabb volt, az a fajta mozdulatlan mozgás, ami egy olyan feszültséget fejezett ki, ami ha ült is, repülhetett is, zuhanhatott, de ha ment és csúszott-mászott, akkor is azt a pillanatot fogta meg, amit az agyakba és a szívekbe be akart égetni. Van például az előadásban egy kép, ami látszólag álló kép, és mégis egy egész életfolyamatot fejez ki, mindössze a kéz segítségével. Ezt nem táncnak nevezném, hanem inkább mozgásköltészetnek. Életpillanatokat és a bennünk a szövegek nyomán megfogalmazódott élményanyagot próbáljuk megmutatni, a zenének is nagyon fontos szerepe van, hiszen nem csupán aláfestő szerep jut neki, hanem átszövi a művészi tartalmat ugyanolyan valóságként, mint például a mozgás – summázta előadásuk sokszínűségét Dóczy Péter.

Blaskó Borbála koreográfus fontosnak tartja, hogy a Pilinszky költészetéből áradó szakrális jelentéstartalom a mozdulatokon keresztül ne csak egy ábrázolt formát nyerjen, hanem valóban hű értelemben tudja tükrözni azt a fajta elmélyült és összetett gondolkodásmódot, melyet Pilinszky művészete és Shaár Erzsébet alkotásainak képi világa is megteremtett, és élethosszig tartó művészetében hitelesen képviselni is tudott. – Célom, hogy a koreo­gráfián és a mozdulatképek megjelenítésén túl a mozdulatok ereje többlettartalommal is üzenhessen a közönségnek egy olyan költői, szellemi értéket képviselve, melyet ma már irodalmi hitvallásként tartunk számon – egészítette ki a koreográfus a rendezőt.

– A „gondolat színházában” a feszültségeket a zene a saját eszközeivel igyekszik elmélyíteni és feloldani, attól függően, hogy az adott jelenet mit kíván meg. Pilinszky az írásaiban említi, hogy hozzá Johann Sebastian Bach zenéje áll a legközelebb, ezért próbáltam én is Bachtól inspirálódni, sokszor próbáltam a szárnyalást, az „égbe menő” zenét is megidézni – mesélte Csonka Boglárka klarinétművész, zeneszerző a komponálás folyamatáról.

Az előadást szeptember 14-én 19.30-tól tekinthetik meg az érdeklődők a Háló Közösségi és Kulturális Központban, azután pedig 22-én 19 órától a Bethlen Téri Színházban. A belépés díjtalan, de előzetes regisztrációhoz kötött.