Megszeretni egy teremtményt

Geppetto ma valószínűleg nem fabábut faragna, hanem robotot fejlesztene – ezt a gondolatot bontja ki a Pesti Magyar Színház PIN:okkio című előadása. Vidovszky György rendező és alkotócsapata gyerekeket és felnőtteket egyaránt elgondolkodtató történetet kreált Carlo Collodi klasszikusából.

A PIN:okkio a show-műsorok és a virtuális valóság csábításainak veszélyeivel is szembesít Fotó: Magyar Színház

A szerzőnél Carlo Collodi neve mellett Deres Péterét és Vidovszky György rendezőét is olvashatjuk – méltán. Ugyanis nemcsak a robotötletet teszik hozzá a történethez, hanem egy ehhez illő, sajátos világot is teremtenek. Tévés tehetségkutató, high-tech kiállítás, hekkertámadások adják a hátterét ennek a celebek, influenszerek, menő sztárok iránti rajongással túlfűtött világnak – és mindez nemcsak fényekből, dübörgő zenéből, villódzó képekből bomlik ki, hanem az újragondolt karakterek, a dialógusok és a dalok is ezt építik. Ráadásul elképesztően frappáns és okos humorral. Mindezt úgy, hogy az előadás nem mantrázza azt, hogy a virtuális valóság veszélyes, a show-műsorok csillogása mögött üresség van, hanem csupán látni engedi. A nyolcéves fiam végiglelkendezte a VR-szemüveges jelenetet, hogy milyen vagány lehet a színpadon látható gyerekeknek, majd amikor a szemünk láttára elrabolták őket, akkor kiült az arcára a döbbenet, hogy ez megtörténhet. Az, amiről évek óta papolok, hogy az internetnek és a számítógépes játékoknak veszélyei is vannak, és hogy nem minden felnőtt jó ember, egyszer csak számára is érthetővé válik. Természetesen jóra fordul minden, de egy-egy jelenet kapcsán még napok múlva is beszélgetünk otthon – és mindig a gyerekek hozzák szóba. Felnőttként viszont másként nyugtalanító ez a történet: a mesterséges intelligencia és a robotok jelenléte talán nem oly távoli jövő, hogy az eddig főként a tudományos-fantasztikus könyvekből, filmekből ismert dilemmák hétköznapi kérdésekké váljanak – lehet-e egy robotgyerek igazi kisfiú; hol kezdődik a lélek; milyen hozadéka lehet annak, ha az ember megtanul „gyereket teremteni” magának?