Kontroll és anya nélkül

Ön élne egy fedél alatt olyan emberrel, aki gyakran dührohamot kap, késsel hadonászik, ön- és közveszélyes? És ha ez a labilis ember még csak kilencéves? És ha a saját gyereke? Benni sorsán keresztül kegyetlen dolgokkal szembesít a Kontroll nélkül című film. Nora Fingscheidt első egész estés filmje Németország hivatalos Oscar-nevezése, több A kategóriás filmfesztiválon szerepelt a díjazottak között, és nehéz témája ellenére a miskolci CineFest közönségének is a kedvence lett.

A felelősség kegyetlen kérdéseivel szembesít a szeretetéhes kislány sorsa Fotó: Mozinet

A félelmetes gyerek a horrorfilmek gyakori karaktere, a Kontroll nélkül azonban nem egy ilyen zsáner új köntösben. Igazából azért döbbenetes – és igen, félelmetes is –, mert hiába fikció, tudjuk, hogy a valóság sem szebb ennél. Nora Fingscheidt állami gondozottakról szóló dokumentumfilmjét Das Haus neben den Gleisen címmel 2014-ben mutatták be, és már a forgatásakor felmerült benne egy egész estés játékfilm ötlete.

Ez lett a Kontroll nélkül (Systemsprenger), amelynek középpontjában egy kilencéves kislány, Benni (Helena Zengel) áll. Ő a probléma. Illetve a kontrollálhatatlan dühkitörései, melyeket akár az is kiválthat, ha az édesanyján kívül bárki más megérinti az arcát. A kislány minden vágya, hogy ismét az édesanyjával élhessen. Az édesanyja (Lisa Hagmeis­ter) azonban lemondott róla – talán Benni kisebb testvérei védelmében, talán mert Benni minden rohama saját tehetetlenségével és kudarcaival szembesíti őt, de az is lehet, hogy tényleg pusztán a félelem bénítja meg annyira, hogy nem tud felelős szülőként jelen lenni a kislány életében.

Benni egy gyermekkori trauma miatt vált ilyen nehezen kezelhető gyerekké, az anyát talán emiatt is gyötri az önvád, hogy annak idején nem tudta megvédeni a kislányt, mint ahogy most, utólag sem tud támasza lenni. A filmből kevés dolog derül ki az anyáról: összetört és már-már irritálóan gyenge nő – könnyű őt hibáztatni és haragudni rá nézőként is. Ez is kényelmetlen szembesülés, hogy alig fél óra alatt az ember felmondja magában szinte az összes anyahibáztató mantrát. Mindig az anya a hibás; az anya mindig hibás – ez kényelmes álláspont, és legfőképpen kártékony.

A felelősség kegyetlen kérdéseivel szembesít a szeretetéhes kislány sorsa
Fotó: Mozinet

A filmben végignézzük, amint mindenki segíteni akar Benninek: a német gyermekvédelmi rendszer humánus arcát látjuk olyan döntéshozókkal, orvosokkal, pedagógusokkal, szakemberekkel, akik felelősen és jól végzik a munkájukat, néha úgy tűnik, szeretik is ezt a kislányt, de tehetetlenek. Jó emberek próbálják nevelni őt, békés, rendezett otthont biztosítanak, árnyékpedagógus segíti őt az iskolában, aztán, ha ez mind nem elég, leszedálják. Ezek ciklikussága érzékelteti ezt az egész egy helyben toporgást. Zárt osztályra vinnék, de tizenkét éves kora előtt nem lehet. Micha, az erős és emberarcú nevelő (Albrecht Schuch) inkább az erdőbe viszi, ez a szelíd túlélőjáték azzal kecsegteti a gyermeket – és mi, nézők is elhisszük –, hogy minden jóra fordulhat. Itt pedig ismét leckét kapunk a felelősségről, a távolságtartás szükségességéről, és ismét Benni bizonyul a leginkább feláldozhatónak.

Döbbenetes a kislány hányódása, pedig értjük, hogy az állapota kiszámíthatatlansága olyan veszély, amelyet mi sem zúdítanánk rá a gyerekeinkre. De le lehet-e mondani valakiről? Tiszta lehet-e bárki lelkiismerete, aki észérvek mentén elzárkózik egy szeretetéhes gyermek ragaszkodásától? És mit tudhat egy kenyai intézmény, ahova Németországból elküldik a problémás gyereket? Mindannyian érezzük, hogy a döntés mögötti fő megnyugvás, hogy Kenya messze van. Hiszen nem valószínű, hogy az ottani terápiás program ne volna Európában is meghonosítható. És valahogy azt sem kísérli meg senki, hogy az anyának segítsen: munkát találni, megtanulni időben felismerni egy rohamot, jól szeretni a gyerekeit. Vagy csak feldolgozni a tényt, hogy van, akit nem lehet megmenteni.

Felkavaró film. Helena Zengelé az egyik legpontosabb alakítás – nemcsak a gyerekszínészek között –, amit az utóbbi években filmvásznon láthattunk. Ez a rózsaszínbe öltözött kislány tananyag lesz – sajnos nemcsak filmes és színészképzéseken, hanem a mentálhigiénés szakemberek számára is.