Mit üzen a ma emberének a Szent Márton-legenda?

Egy Tours-i Szent Mártonhoz hasonló szentet láthatatlanná tehetnek a rá épülő hagyományok, népszokások vagy a globális felejtés. Korunkban sem holt, sem eleven (miért zárnánk ki a lehetőséget?) szenteknek nincs könnyű dolguk, hisz az Istennel ápolt valódi kapcsolat és a krisztusi út követése sokszor nem olyan látványos és érdekes, mint a széles sávú internet, az infláció meg még amivel az emberiség általában el van foglalva.

Pannonhalmi rózsaüveg a tours-i püspök ábrázolásával Fotó: MTI/Manek Attila

Szép dolog a Márton-napi lámpás, akár a Mikulás-csomag vagy az adventi koszorú: a megismerési úton való elindulásnak egy hagyományos forma akkor is hordozza a lehetőségét, ha adott esetben nemzedékről nemzedékre fakul, üresedik, s lassan csupán az évkör egyik egzotikus dísze lesz. Identitásőrző funkciója így is megmarad, de az az igazi, ha az emberben valódi kíváncsiság ébred: mit is jelent valójában egy rituális cselekedet, illetve mit jelent annak a szentnek az útja, aki akaratlanul a nevét adta megélt vagy csak eljátszott tradícióinkhoz?

Sulpicius Severus, Szent Márton életrajzírója és tanítványa még Tours püspökének életében (371-ben választották meg) jegyezte föl cselekedeteit. Sokat tárgyalt művéből egy karizmatikus, lázadó, maga fölött csak az isteni hatalmat elismerő, egyszerre aszketikus és életerős, mindig tettrekész figura bontakozik ki, az apokaliptikus, csodaváró és mai szemmel nézve meglehetősen romantikus kora kereszténység igazi hőse – az épp kiszámíthatatlanul változó Európában. A katonacsaládból származó és maga is a lovasságnál szolgáló Márton egyik nevezetes, de képekben és dalokban nem idézett hitvalló tette volt, mikor csata előtt személyesen Konstantin császárnak jelentette ki, hogy ő Krisztus katonájaként nem fog fegyvert. A császár erre gyávasággal vádolta, mire Márton közölte, hogy fegyver és páncél nélkül részt fog venni az ütközetben. A legendárium az esetet már csodatételszámba veszi, hisz a rómaiak legnagyobb meglepetésére a frank sereg követei hamarosan békeajánlattal érkeztek, a csata elmaradt.

Pannonhalmi rózsaüveg a tours-i püspök ábrázolásával
Fotó: MTI/Manek Attila

Képzeljük el a helyzetet: Galliában a kor legprofibb hadigépezete néz farkasszemet a barbár frankokkal, sorsdöntő ütközet készül, a császár személyesen buzdítja embereit. És egy húsz év körüli, egyébként fegyelmezett és közkedvelt légiós valamelyik lovasalakulatból parancsmegtagadással kombinált felségsértést követ el. Azok a legionáriusok, akiknek életéről Sulpicius Severusnak nem volt miért írnia, ilyen esetekben botozás, halálra botozás, keresztre feszítés és hasonlók közül válogathattak. Ha korunk gyermekének meséljük ezt a történetet, nem azt kell csodaként kiemelni, hogy lám, Márton nem fogott fegyvert, és kitört a béke, hanem azt, hogy Márton akkor már több éve szolgáló katonaként, a következmények tökéletes ismereté­ben tett egy hitvalló gesztust. Nem csodát tett, és nem is térítette meg titokban a frankokat (sem a sajátjait), hanem lényegében az életét eldobva demonstrálta, hogy milyen összefüggésrendszerben gondolkodik isteni és emberi törvényről.

Kompromisszumkerülő vagabundságát Márton később, egyházi főméltóságként is megőrizte Severus szerint: „Csaknem kivételes eset korunkban, mikor már minden lezüllött és megromlott, hogy egy főpapnak van bátorsága, hogy megtagadja a hízelgést a császárral szemben. Midőn Maximus császárnál, e vad természetű és a polgárháborúkban aratott győzelmeitől felfuvalkodott férfiúnál a világ különböző részeiről összegyűltek a püspökök, feltűnő volt, hogy az uralkodónak mindnyájan milyen csúnyán hízelegtek, és a császárral szemben a főpapi méltóságukat gyáva gyengeségből a szolgaság szintjére alacsonyították le. Egyedül Márton őrizte meg az apostoli tekintélyt. Ha valakiért a császárnál könyörögnie kellett, inkább parancsolt, mint kért.” Középiskolás fokon általában Szophoklész Antigonéjával példázzák emberi törvény és isteni parancs drámai konfliktusát. Szent Márton életpéldája nemcsak filozófiai kérdés és kultúrtörténeti eszmecsere, hanem konkrét útmutató nekünk, itt és most. Lehet rajta elmélkedni vagy kipróbálni a konkrét megélést. És ha nem is leszünk szentek, legalább Severusok legyünk egy kicsit.