Barkók, palócok, matyók

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum földszintjén a Barkók földjén című, az emeleten a XXIX. Kisjankó Bori hímzőpályázat alkotásaiból nyílt kiállítás látható.

Az egyéni és csoportos alkotók két kategóriában – az öltözék és kiegészítői, valamint a lakás- és közösségi terek textíliái – pályázhattak Fotó: Mirkó István

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum földszintjén a Barkók földjén című, az emeleten a XXIX. Kisjankó Bori hímzőpályázat alkotásaiból nyílt kiállítás látható. A barkók keleti palócok, akik Borsod, Nógrád, Gömör és Heves megye határvidékén élnek. Az elzárt völgyekben fekvő falvak a XX. századig megőrizték archaikus népi kultúrájukat, viszont az iparosítás után az elpolgáriasodott népcsoport elhagyta szokásait, kivetkőzött viseletéből, különleges motívumvilága is majdnem odaveszett. Az elmúlt években felnőtt egy nemzedék, amelynek tagjai szeretnék megőrizni a gyökereiket, továbbörökíteni, megújítani kulturális örökségüket.

Ózd térségében a Barkó Kézműves Egyesület működteti a Művésztanyát, ahol Beszprémy Katalin szakmai vezetésével – és több szakember irányításával – tanulják újra az érdeklődők a régi mesterségeket: hímzést, viseletvarrást, szövést, bútorfestést és bőrművességet. A kiállításon az eredeti, illetve a Művésztanyán készült alkotásokat láthatjuk. Nem volt könnyű rálelni a barkó emlékekre. A mesterek a helybeliekkel járták a térséget, gyűjtötték a mintákat, kutatták a barkóság még fellelhető tárgyait. A falvak idős asszonyai felelevenítették fiatalkori szokásaikat, a ládafiából pedig előkerültek a féltve őrzött hozományok, a kendercsíkos szőttesek.

Hímzésükre a keresztszemes, illetve a szálszámolásos lapos öltés jellemző, öltözékükre pedig az archaikus paraszti palóc viselet, a sík ujjú ing és a bő sok szoknya. A bútorfestésnél a szentsimoni templom kazettás mennyezetének motívumait és azok ­variációit alkalmazták. A 2020. január 25-ig látható kiállítás célja, hogy a közönség megismerhesse a barkók földjén található csodákat, ők pedig újra felfedezzék önmagukat, identitásukat és kultúrájukat.

Az egyéni és csoportos alkotók két kategóriában – az öltözék és kiegészítői, valamint a lakás- és közösségi terek textíliái – pályázhattak
Fotó: Mirkó István

A hímzőpályázatot a leghíresebb matyó íróasszony, Kisjankó Bori emlékére hirdetik meg háromévente. Idén huszonkilencedik alkalommal bírálta el a zsűri a Kárpát-medence egész területéről érkező közel négyszáz művet. Az egyéni és csoportos alkotók két kategóriában – az öltözék és kiegészítői, valamint a lakástextíliák és közösségi terek textíliái – pályázhattak. Többen szakkörökben alkotnak, ahol általában egy tervező és több kivitelező dolgozik együtt. Kiváló példákat láthatunk a höveji csipkedíszítéssel történő alkalmi viseleteken való megjelenítésre. A gyönyörű pókos minták általában fehérek, de az áttört hímzéseket a ruhákon más árnyalatban is elkészítették.

Néhányan a rendkívül gazdag ornamentikájú úri hímzést alkalmazták, amelyre az arany- és ezüstszín jellemző. A hímzéseket egyházi textíliákon és templomdíszeken is alkalmazzák. A színek gazdagságán kívül az öltéstechnikák sokasága vonja magára a figyelmet. Láthatunk még hódmezővásárhelyi hímzéssel díszített táskákat, sárközi, beregi és palóc keresztszemes motívumokat, csángó inghímzést mai lakástextíliákon, vagdalásos hímzéstechnikát, kásagyönggyel díszített öltözetet, gyapjúfonalas matyó hímzést és derecskei szűrrátétet is. A kiállítást megelőzte egy másik tárlat Mezőkövesden, a Matyó Múzeum­ban, ahol szakmai konferenciát is rendeztek. Fontos, hogy az alkotók találkozhassanak, beszélgessenek, inspirálják egymást. A zsűri által díjazott munkákat 2020. január 16-ig láthatja az érdeklődő közönség.