A Cirque de Soleil 1995-ben alakította meg a Cirque du Monde-ot, melynek a lényege kifejezetten az volt, hogy kidolgozzon egy pedagógiai módszert, melynek segítségével bevonhatja, lekötheti, fejlesztheti és inspirálhatja a kallódó, hátrányos helyzetű fiatalokat.
A művészet ugyanis olyan nyelv, ami megkönnyíti a párbeszédet a veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalok és a velük foglalkozó tanárok, szociális munkások között.
Tommaso Negri, a Recirquel szervezésében indított workshop vezetője is hangsúlyozta, hogy az oktatás párbeszéd a tanár és a diák között.
– Paulo Freire, a pedagógiai filozófia kiemelkedő képviselője is úgy tartotta, hogy sosem szabad elfelejteni, hogy az oktatás valós időben történik, az oktató és a diák közötti találkozás, a célok és a szükségletek összehangolása – tette hozzá. Mint mondta, fontos, hogy az oktatás közösségi élmény legyen, ez ugyanis erősíti a tudatot, hogy a fiatalok bízhatnak egymásban.
A Cirque du Monde programjában például kipróbálhatják, milyen egyensúlyozva végigmenni a kötélen, amelyet társaik tartanak és feszítenek ki. Megtanulhatják, hogyan bízzanak meg másokban, miként segítik egymást egy közösség tagjai, hogyan kell másokkal együttműködni a siker érdekében. Átélhetik, milyen élmény például, amikor sikerül egy egyszerű zsonglőrtrükköt végrehajtani, buzogányt és ördögbotot használni.
A cirkuszt több évtizede alkalmazzák szociális területen is, a tapasztalatok szerint az ilyen és hasonló élményt nyújtó kooperációs és ügyességi gyakorlatokkal fejleszthetők azok, akik rosszul teljesítenek az iskolában, nehezen kommunikálnak vagy traumákat éltek át.
A gyakorlatok hozzájárulnak a társadalomba, vagy a közösségbe vetett hit újralapozásához, sokaknak pedig egyszerűen azt tanítja meg a program, hogy ők is jók valamiben, és ezáltal értékesnek érezhetik magukat.
Az egyedülálló képzés elsősorban gyakorlott szakembereknek – szociális munkásoknak, pedagógusoknak – szól, de bármely olyan szervezet számára nyitott és ingyenes, amely veszélyeztetett fiatalokkal foglalkozik.