A hazához vezető kalauz sokaknak

1948-ban a kommunisták eltávolították az állásából Fekete Istvánt, elsősorban a Zsellérek című könyve miatt, melyben megírta, hogy Ajkán milyen kegyetlenségeket követtek el 1919-ben a vöröskatonák.

Göllében érezte otthon magát Fotó: Fortepan: Hunyady József

Műveinek ismertetése most nem célom, azt már sokan megtették az elmúlt évtizedek alatt. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy 47 könyve jelent meg, eddig 11 nyelven. 2013-ban eladták itthon a tízmilliomodik kötetét; külföldön ez a szám másfél millióra tehető. Nincs még egy XX. századi írónk, akinek ennyi könyve jelent volna meg, mint neki. Irodalomtörténészeink állítják, hogy Jókai Mór után a legnépszerűbb magyar író – csakhogy Jókai a XIX. században élt és alkotott. Abban az időben sokkal többet olvastak az emberek, sokkal több könyvet is adtak ki, és nem volt rádió, televízió és természetesen internet sem. De az is tény, hogy akkoriban a történelmi Magyarországra szabták a könyvek példányszámát.

EGYETEMES SZERETET

Takáts Gyula kaposvári költő 1984-ben a Fekete István volt lakóházán elhelyezett emléktábla avatásakor a következőket mondta munkásságáról: „Könyveiből a külföld a magyar tájat és embert, a magyar pedig a hazát ismeri meg. A legnemesebb honismereti mozgalom az övé! Egyéni utakon járó magyar író, aki jelentős műveket hagyott hátra. Könyveiből harmónia és tiszta, egyszerű bölcsesség árad-sugárzik. Hitének mélysége vitte közel az elemekhez és az emberekhez. Szeretete egyetemes. Ahol magyarok élnek, írásait mint a hazához vezető kalauzt igénylik. Emigrációnk levelezése és hírei is erről vallanak. Ifjúságunk körében a nagy költészet és a líra befogadására is előkészítő a Fekete István-i mű.”

Az elmúlt ötven év alatt mintegy harminc általános iskola, óvoda és számtalan vadásztársaság vette fel nagy magyar írónk nevét. Többtucatnyi emléktábla, dombormű és szobor hirdeti emlékét falvainkban és városainkban. Tizenhét Fekete István-emlékhelyet tartunk számon országunkban. Ennyi emlékszobával, múzeummal egy magyar író sem büszkélkedhet. Legutóbb Zircen avattak egy domborművet emlékére és tiszteletére. 2015-ben Fekete István munkásságát felterjesztették a Hungarikum Bizottsághoz.

Kanyar Józseftől, a Honismereti Szövetség egykori elnökétől idézek, aki a göllei szobor felavatásán, 1999. augusztus 20-án többek között a következőket mondta: „A falu tanítója volt az édesapja. A nemzet fia pedig a szépen beszélő magyar író, akinek már kapcsos díszkötésbe kellene kötni írásainak minden sorát, szépségét és szülőföldszeretetét, hogy megőrződjék, mint az imádságoskönyvbe préselt szagos menta.”

Göllében érezte otthon magát
Fotó: Fortepan: Hunyady József

Fekete Istvánt 1970. június 23-án érte a szívroham. 2004-ig feleségével és Bogáncs kutyával együtt a Farkasréti temetőben pihent, 2004. augusztus 14-én a göllei temetőben, mintegy 2500 ember jelenlétében megtörtént az újratemetésük. A gyászmisét Balás Béla kaposvári megyéspüspök celebrálta. Jókai Anna a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Magyar Írószövetség nevében a következő szavakkal búcsúzott tőle: „»Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat« – Fekete István írta, ő hagyta ránk ezt a gondolatot. Erre biztat minket, minden rendű és rangú jóakaratú embert. Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét. Nyugodjanak békében csontjai, de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítően és vigasztalóan!”

Felesége, Piller Edith elmondása szerint „Gölle volt számára a világon az egyetlen hely, ahol igazán otthon érezte magát”. Most végleg ott pihen testvérei mellett a göllei egyszerű parasztemberek és volt pajtásai gyűrűjében. Göllében született és oda tért vissza, most ott alussza örök álmát a Szent Vendel-kápolna tövében.