Fotó: Manda
Ha ma belépne egy színház művészbüféjébe, a kedves és jóindulatú, vagy sértett és dacos bohémek, kiégett profik, kényszeres ripacsok, keserű bohócok, öntudatos varázslók, ábrándos széplelkek, nagystílű kóklerek meg a pár csöndesen ragyogó mester közé, megállnának a poharak a levegőben. És nem azért, mert Jászai Mari harcos antialkoholista (is) volt, hanem azért, amit szintén Balassa ír róla:
„Közönséges lelkek számára kibírhatatlan volt a vele való érintkezés. Aki vele beszélt, ösztönösen érezte lényének és karakterének nagyszerű arányait; és megijedt azoktól. A nagyság arányaiból nemcsak a hűvösség árad az emberre, hanem saját kicsinységének soha egészen be nem vallott, önmaga előtt is félve titkolt megérzése. Az alpári lelkek féltek tőle. A frivol egyéniségek kerülték pillantását, mint bűntevő bírájáét.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!