Az Emmi saját halottjának tekinti Szentandrássy Istvánt

A festészetnek, színeknek, de a szavaknak is mestere volt, festményeibe belefestette a saját balladáját: az árvaságát, a betegségét, de mindemellett a sok fájdalom mellett az élni akarását is.

A Kossuth-díjas művész halálhírét szerdán Facebook-oldalán közölte Balog Zoltán romaügyi miniszterelnöki biztos.

Szentandrássy István 1957-ben született Budapesten. Állami gondozottként nőtt fel. Kezdetben verseket és drámákat írt, majd rajzolni kezdett, ezután jutott el a festészethez – emlékeztetett az MTI-hez eljuttatott közleményében a minisztérium. Mestere a szintén roma származású Péli Tamás volt, akit Csapon, egy gyermektáborban ismert meg. Itt találkozott először a cigány kultúrával és identitással.

„Már gyermekkorában elkezdett rajzolni, de egy ágyhoz kötő betegség kellett hozzá, hogy felfedezze: rajzai megelevenednek és üzenni tud velük”. Festő lett belőle, bár valódi festészetet oktató iskolát nem járt, mégis a legnagyobbak közé jutott, a legnagyobb alázattal – fogalmaztak.

Azt írták: Péli Tamás festőművész mondta vele kapcsolatban, hogy a „mester mindig mestert nevel”. Ez a mondás beigazolódott. A festészetnek, színeknek, de a szavaknak is mestere volt, festményeibe belefestette a saját balladáját: az árvaságát, a betegségét, de mindemellett a sok fájdalom mellett az élni akarását is. „Ezt a belső erőt tudta átadni a festészetén keresztül mindenkinek azzal az üzenettel, hogy törekedjünk arra, hogy minél többre vigyük, hogy akarjuk jobban szeretni mindazokat, akikkel egy hazában élünk, és legyünk büszkék származásunkra, kultúránkra” – hangsúlyozta az Emmi.

Festészete, amely összeforr a bibliai történetekkel, a spanyol irodalommal és legelsősorban a cigány hitvilággal és hagyománnyal, a magyar kultúra szerves részévé vált, kulturális örökségünket gazdagítja. Képeiből rendszeresen rendeztek kiállítást. Önálló tárlata volt a Várkert Bazárban, a Művészetek Völgyében, a szentendrei MANK Galériában, illetve legutóbb a Terror Háza Múzeumban.

Szentandrássy István 1995-ben Pro Urbe Budapest díjat, 1999-ben pedig a Kisebbségekért díjat vehette át. 2012-ben Kossuth-díjat kapott, a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait sajátos színvilággal ábrázoló műveiért, a hazai cigány kultúra megőrzésében és széles körű megismertetésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, külföldön is nagy sikert aratott kiállításaiért, példaértékű művészetéért – áll az Emmi közleményében.