Temérdek Lucifer keserít

Cseke Péter rendezése arra helyezi a hangsúlyt, hogy az emberiség történetében nem kevés olyan alkalom volt, amikor a többség megfeledkezett arról, hogy Isten teremtményei vagyunk.

Hajdú Melinda Évaként bebizonyítja, hogy minden korban van szépség és szeretet Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

Hajdú Melinda Évaként bebizonyítja, hogy minden korban van szépség és szeretet
Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

Gyarmati Dóra, aki a látványért volt felelős, izgalmas és fiatalos megoldásokkal élt. Egyrészt azzal, hogy a díszletek, amelyek úgy néznek ki, mint sok kisebb színpad, néha egymásra rakosgatva egy épülő piramissá állnak össze, néha kivégzőhellyé, néha pedig egy-egy szónok magasodik rajtuk a tömeg fölé. Szintén Gyarmati Dórát dicséri az a megoldás, hogy mindenki fekete jelmezt visel. Egyformát. Vagyis mindannyiunkra érvényes filozó­fiai kérdésekkel, morális problémákkal szembesülünk, nem igazán maradhat a néző kívülálló. Az adott kort egy-egy kiegészítővel persze azért megidézi a jelmeztervező, azt pedig, hogy ki vagy kik játsszák éppen Lucifert, abból is lehet tudni, hogy kinek a kezében vagy a nyakában van éppen egy vörös kendő, amelynek sokrétű szimbolikáját nem nagyon kell magyarázni korunk emberének.

Cseke Péter jól választott: Az ember tragédiája modern darab. Sőt Madách is nagyon modern volt a maga korában – és az ma is. Az a fiatal pedig, aki megnézi ezt az előadást (ha újra kinyitnak a színházak), valószínűleg azt fogja gondolni róla, hogy Madách „jó arc” volt, és lájkolni fogja, ha máshol nem, hát a lelke legmélyén.