Barbár vagyok. Egy kérdésre, milyen könyvet vinnék egy lakatlan szigetre, azt válaszoltam: Nem könyvet vinnék, hanem baltát, gyufát, horgászbotot. A mostani szigetem megengedte, hogy könyvet válasszak. Azt választottam, amelyikkel dolgozom. A Bibliát. A számomra megválaszolatlanul, megfejtetlenül hagyott részei izgatnak azóta, hogy a Bibliáról tervezett rajzfilmsorozatom elakadt. Négy éve írom a Róla szóló könyvemet. Szépen, mondatról mondatra haladva. Most, hogy több időm van, tempósabban. Az első kötet megjelent volna a könyvhétre, ha nem tör ki a járvány. Valójában nem egy könyvet olvasgatok, valóságos könyvtárka vesz körül e tárgyban, nem beszélve az internetről, több fordítás, lexikonok, történelmi és mitológiai szakmunkák, olyan különlegességek, mint a Zohár, a Talmud, A zsidó vicc világképe Hernádi Miklóstól vagy Tarr László: A kocsi története.
Nem teológiai kérdések foglalkoztatnak, sem a keletkezéstörténete. A jelképei és emberismeretéből adódó aktualitásai. A bibliai elbeszélések, jelképek párhuzamai a görög mítoszokban, a magyar népmesékben; nyelvi párhuzamok, szóátvételek a héber és indogermán nyelvek között; bibliai eredetű szavunk járása; hogyan ismétli magát a történelem; mit merített Sztálin, a papi szeminarista belőle; az emberi gyengék változatlansága (mint a határkövek tilitolija), vagy hogy milyen szerepet játszott például József története a hollywoodi „filmstílus” születésében. A számok, nevek, fák bűvölete, a fény szerepe az istenkép kialakulásában, és sok más a hiten innen és valláson túl.
