Elsősorban Tolnay Klári tündöklő mosolyáról szól az interneten is megnézhető 1997-es Csiky Gergely-színdarab (a bemutató 1996 tavaszán volt), A nagymama című előadás, amelyet a Nemzeti Színházban rögzítettek. Tolnay Klári ekkor 83 éves, egy év múlva már az égi színtársulat tagja. Mégis, ha nevet, egy fiatal lány boldog kacagását látjuk. Egészen elképesztő ez a tündöklő mosoly, az ember úgy képzeli, hogy az angyaloknak lehet ilyen tiszta és ragyogó mosolyuk. Az előadás, amelyet Iglódi István rendezett, tulajdonképpen egy Rómeó és Júlia-történet nagyon átírva, Csiky Gergely korának társadalmi problémáit is megemlítve, könnyed hangvételben, boldog befejezéssel.
Azoknak ajánlható, akik egy nem bonyolult, de mégis igényes szórakozásra vágynak ezekben a sok gondtól és aggodalomtól sújtott időkben. Aggodalom persze van a színdarabban is, leginkább az, hogy a sok szerelmes pár képes-e egymásra találni. Ebben a hagyományos értékrendű és igazán nyíltszívű nagymamának kulcsszerepe van, aki bölcs tekintélyével képes elrendezni a bajokat. A színdarab tanulsága, hogy minden családban kell lennie egy bölcs öregnek, aki élettapasztalatával képes okosan irányítani a fiatalok életét, aki képes arra, hogy szívében fiatalként átérezze szenvedélyüket, de elég bölcs ahhoz, hogy segíteni tudja őket abban, ne csináljanak butaságokat.
Fotó: MTI/Ilovszky Béla
Mintha Tolnay Klárira írta volna Csiky Gergely a nagymama szerepét. Nagyon érdekes, hogy Tolnay végig úgy játszik, mintha kívülálló lenne. Nemcsak a színdarab korának ezernyi apró kicsinyessége fölött áll, hanem mintha a színpadi játék, a színjátszás fölött is állna ebben az előadásban. Mintha egy tekintélyes tanárként lépne a színpadra, nem pedig színészként. Amikor a Nemzeti Színi Akadémia növendékeinek arcát egyenként megsimogatja, akik remek átéléssel és minden tehetségüket beleadva játsszák az iskolás lányokat az előadás során, akkor valóságos érzelmeit is beleadja. Mintha azt mondaná, én is voltam fiatal, tudom milyen még sok bizonytalansággal állni a színpadon. A színészlegenda gyöngéd érintése mintha varázsütés lenne, belőlük is tündöklő mosolyt hoz elő. „Még az öreg tél is felderül, ha ennyi bájos napsugár mosolyog le rá” – mondja a nagymama, miközben egyenként a lányokhoz lép.
