A tündöklő mosoly varázsa

Mintha Tolnay Klárira írták volna a szerepet. Ő ekkor 83 éves, egy év múlva már az égi színtársulat tagja.

A szerző mintha Tolnay Klárira írta volna a címszerepet Fotó: MTI/Ilovszky Béla

Elsősorban Tolnay Klári tündöklő mosolyáról szól az interneten is megnézhető 1997-es Csiky Gergely-színdarab (a bemutató 1996 tavaszán volt), A nagymama című előadás, amelyet a Nemzeti Színházban rögzítettek. Tolnay Klári ekkor 83 éves, egy év múlva már az égi színtársulat tagja. Mégis, ha nevet, egy fiatal lány boldog kacagását látjuk. Egészen elképesztő ez a tündöklő mosoly, az ember úgy képzeli, hogy az angyaloknak lehet ilyen tiszta és ragyogó mosolyuk. Az előadás, amelyet Iglódi István rendezett, tulajdonképpen egy Rómeó és Júlia-történet nagyon átírva, Csiky Gergely korának társadalmi problémáit is megemlítve, könnyed hangvételben, boldog befejezéssel.

Azoknak ajánlható, akik egy nem bonyolult, de mégis igényes szórakozásra vágynak ezekben a sok gondtól és aggodalomtól sújtott időkben. Aggodalom persze van a színdarabban is, leginkább az, hogy a sok szerelmes pár képes-e egymásra találni. Ebben a hagyományos értékrendű és igazán nyíltszívű nagymamának kulcsszerepe van, aki bölcs tekintélyével képes elrendezni a bajokat. A színdarab tanulsága, hogy minden családban kell lennie egy bölcs öregnek, aki élettapasztalatával képes okosan irányítani a fiatalok életét, aki képes arra, hogy szívében fiatalként átérezze szenvedélyüket, de elég bölcs ahhoz, hogy segíteni tudja őket abban, ne csináljanak butaságokat.

A szerző mintha Tolnay Klárira írta volna a címszerepet
Fotó: MTI/Ilovszky Béla

Mintha Tolnay Klárira írta volna Csiky Gergely a nagymama szerepét. Nagyon érdekes, hogy Tolnay végig úgy játszik, mintha kívülálló lenne. Nemcsak a színdarab korának ezernyi apró kicsinyessége fölött áll, hanem mintha a színpadi játék, a színjátszás fölött is állna ebben az előadásban. Mintha egy tekintélyes tanárként lépne a színpadra, nem pedig színészként. Amikor a Nemzeti Színi Akadémia növendékeinek arcát egyenként megsimogatja, akik remek átéléssel és minden tehetségüket beleadva játsszák az iskolás lányokat az előadás során, akkor valóságos érzel­meit is beleadja. Mintha azt mondaná, én is voltam fiatal, tudom milyen még sok bizonytalansággal állni a színpadon. A színészlegenda gyöngéd érintése mintha varázsütés lenne, belőlük is tündöklő mosolyt hoz elő. „Még az öreg tél is felderül, ha ennyi bájos napsugár mosolyog le rá” – mondja a nagymama, miközben egyenként a lányokhoz lép.

Tolnay Klárin kívül Sinkovits Imre játéka is magával ragadja a nézőt, akinek még azt is megbocsátjuk, ha néha elfelejt tájszólásban beszélni, bár a darab szerint Koszta Sámuel lelkészként végig így kellene neki. Furcsa párja Kállai Ferenc, aki Örkényi Vilmos báróként, de leginkább katonaként folyamatosan csatázik a lelkésszel. Agárdy Gábor és Béres Ilona kettőse pedig, akik tanárokat alakítanak, szívfacsaró. Csiky Gergely A nagymama című színdarabjának ez a Nemzeti Színházban műsorra tűzött előadása a legfontosabb színháztörténeti pillanatok sorába tartozik. Az, hogy felvétel van róla az interneten, és az utókor is megnézheti, ajándék a sorstól. Éljünk vele!