A tárcaíró nehezen bírja, hogy a koronavírus-válság miatti bezártság okán ne éljen társasági életet. Ezért gyakran telefonozik. Ez, mondjuk, még a bezárkózás időszaka előtt is így volt, mert gyermekei mellett a társasági élet egy része telefonozásra korlátozódott, úgyhogy nagy gyakorlata lett abban, hogy még az amúgy mélyebb beszélgetésekre nem igazán alkalmas mobilt is képes legyen hosszabb és komolyabb diskurzusra használni. Sőt világmegváltó beszélgetésekre. Ilyenkor a tárcaíró bekuckózza magát a kedvenc foteljébe és elveszíti az időérzékét. Bár a korlátlan telefonbeszélgetési lehetőség kötött áron – ilyen csomagja van a tárcaírónak – is megszakad egy óra múlva, ez ad némi keretet a parttalan csevegésnek. Amúgy meg szimbolikus ez az egy óra, mert arra figyelmeztet, hogy az életben semmi sem korlátlan. Még tovább gondolva ezt az amúgy lényegtelen dolgot, mindenkinek szüksége van korlátokra, sőt még a szabadság is csak korlátok között élhető meg személyiségvesztés nélkül.
Akár az ön drámáját is bemutathatják a színpadon
Várják a jelentkezéseket a Barangoló drámaírói műhelybe.