Százhúsz éve született a kassai polgár

A kommunizmus évtizedeiben nem az író születésnapja, hanem maga Márai Sándor volt titok.

Márai Sándor kalandja a színpadon és az életben Forrás: Wikimedia/commons

A jelen Karantén TV-ajánlóban rendhagyó módon nem egyetlen műsorra, hanem miniműsorfolyamra (ha van minisorozat, miért ne lehetne miniműsorfolyam, ami esetünkben négy műsorszámból áll) hívom fel szíves figyelmüket. A 13.15-kor kezdődő és ­16.40-ig tartó sávban Márai Sándorra emlékezik az M5.

Köztudott, hogy április 11-e – József Attila születésnapja – a magyar költészet napja. Az sem titok, hogy öt esztendővel lánglelkű költőnk előtt, ugyanezen a napon jött világra Márai Sándor, azaz éppen 120 éve.

Meglehetősen sokáig, a kommunizmus évtizedeiben nem a születésnapja, maga Márai volt titok. Velem együtt rengetegen úgy tanulták a magyar irodalom történetét, mintha jeles, mi több, világhírű szerzőnk nem is létezett volna. A szerencsésebbek az otthoni könyvespolcon rábukkanhattak A kassai polgárokra, az Egy polgár vallomásaira, a Füves könyvre, a Naplóra vagy A gyertyák csonkig égnek című regényre. A még szerencsésebbek bele is lapoztak e kötetekbe, s aztán már nem tudták letenni egyiket sem.

Nálunk úgy alakult, hogy kiröppenve a családi fészekből, nagynéném vitte a Máraikat, édesanyám a Nyirőket. Ezért én a rendszerváltásig nem tudtam Márairól, Nyirő Józsefet ellenben olvastam. Majd 1990-ben, amikor először hallottam a Mennyből az angyalt, megértettem, az elvtársak miért törölték ki nevét az irodalmi kánonból. (Nyirőével, Sinka Istvánéval, Herczeg Ferencével, Tormay Cécile-ével, Szabó Dezsőével együtt. S most, hogy végre a liberálmarxista demagógia száműzetéséből visszakerülnek az őket méltán megillető helyre, megy ám az óbégatás odaát a függetlenek, a demokraták közt: antiszemita, fasiszta, náci, horthysta.) Persze Márai már ’56 előtt kihúzta a gyufát Révai Józsefnél vagy Darvas Józsefnél (előbbi a szocialista realizmust kényszerítette rá az alkotókra mint népművelési miniszter, utóbbi vallás- és közoktatásügyi miniszterként és az írószövetség elnökeként levezényelte az irodalom államosítását), lévén 1948-ban elhagyta az országot. Mert „Otthon már […] nem tűrik a hallgatást. Otthon már csak gyáván, fogcsikorgatva lehet hallgatni” – írta Svájcban.

Márai Sándor kalandja a színpadon és az életben
Fotó: Wikimedia/commons

A harmincas-negyvenes években prózában, színpadon egyaránt sztár szerző kegyetlenül megszenvedte önkéntes száműzetését, miként a Halotti beszédben írja: „Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen, / Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten”. S megszenvedte, hogy nem használhatta művészete alapelemét, anyanyelvét, a magyar nyelvet. „Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri” – vallja a Füves könyvben.

Nézzük végre, mit kínál a közszolgálati tévé kulturális csatornája. Az író-költő 120. születésnapján 13.15-kor a Beszélő emlékházak című sorozat Márai Sándor emlékhelyeit mutatja be fél órában. Az a fél óra az író fél élete, amennyiben 41 esztendőn át (88 évesen lett öngyilkos) városról városra, országról országra, kontinensről kontinensre vándorolt. Megjegyzem, öccséhez, a csodálatos Valahol Európábant jegyző filmrendezőhöz, Radványi Gézához hasonlóan, aki 1977-ben hazatelepült. „Emigráns volt, esztendő előtt hazaköltözött. Hazament meghalni. Vagy hazament és belehalt” – így a bejegyzés Márai Naplójában. Ő hajthatatlan maradt, nem járult hozzá, hogy kiadják a műveit, a darabjait játsszák szülőhazájában, amíg megszálló csapatok tartózkodnak Magyarországon.

13.45-ös kezdettel két egyfelvonásosából készült tévéjátékot sugároz az M5. Mindkettő – a Szerep, Az alibi – a kilencvenes évek eleji Márai-reneszánszkor született. A Horváth Ádám rendezte filmek külön érdekessége, hogy a női főszerepekben Szörényi Évát csodálhatjuk. A Nemzeti Színház művésznője az ’56-os forradalom bukását követően emigrált, s haláláig az Egyesült Államokban élt, ráadásul személyes barátságot ápolt a szerzővel.

A 16.10-kor kezdődő Tőkéczki- és Takaró-műsor egy 2016-os Márairól szóló adás ismétlése.

Végezetül jöjjön a bónusz: 14-én, kedd este fél kilenckor, szintén az M5 csatorna sugározza a mester legsikeresebb darabját, a Kalandot. Az előadás a kassai Thália Színház múlt év végén bemutatott előadásának felvétele. A művet addig még sosem játszották a szerző szülővárosában. Az ősbemutató évében, 1940-ben 18 társulat tűzte műsorára a Nemzeti Színházon kívül, ahol három év alatt 350-szer került színre.

S hogy milyen az élet, a megírt Kalandhoz kísértetiesen hasonló kalandba bonyolódott a szerző Mezei Máriával. E titkos viszonyról Sirály című regényében vall.