Az ország újjáépítése, megerősítése után Béla ugyanolyan ellentmondásos viszonyba került fiával, István herceggel (aki később V. Istvánként örökölte a trónt), mint korábban apjával: hol ketten próbáltak uralkodni egy kettéosztott országon, hol hadat viseltek egymás ellen.
Fotó: Wikipédia
Idézzük ismét Kodolányit, ezúttal a Boldog Margit című regényéből az öreg király vallomását a címszereplő Margit lányának. A mai olvasónak szokatlan lehet az író törekvése, hogy minél hitelesebben mutassa be a kor nyelvhasználatát. Történelmi művei ezért is különleges szellemi kalandok. „Erős a te hited, leánykám, de az enyém gyönge. Kedég, lásd, egész életömben kreszténi mívelködetöket akarék végbevinni. […] Hosszú út vala, míg végképpen magamra maradék. Mint ifjú hadakozék atyámmal s gaz híveivel, kik kiárusíták ezt a földet […] Hadakozék külső ellenséggel. Hadakozék tartárral, kunnal, karantánnal. […] Követni akarám Jézus Urunk parancsolatjait, s kezem alatt növének fel a kemény szívű urak, hogy végezetül meg kelle hátrálnom, bár látám jól, mi leszen Isten bintetése rajtunk. […] Szerelemmel szeretém anyádat, s Isten megáldá méhét. Csak fiat nem akara adni Isten. Végezetül adott, s íme, egyik, azki örökölni fogja koronámat, kardot vont ellenem, a másik kedég meghala.”
Arra a tudomány nem adhat választ, hogy IV. Béla valóban olyan szimpatikus ember volt-e, amilyennek Kodolányi műveiből megismerjük. Ami biztos, hogy katasztrofális körülmények között állt helyt, teljesítménye bármelyik válságpolitikusnak becsületére válna. Kalandos, tragikus és nagyszerű élete kortárs szerzőinket is megihlethetné.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!