A 49. Oscar-gálán, 1977 márciusában sokan nem értették, miért lett nemcsak a legjobb film, hanem a legjobban megrendezett és a legjobban megvágott film a Rocky (1976) első része. Vagyis nem akármilyen díjakat vitt el nem akármilyen filmek elől. Versenyben volt vele a legjobb filmért járó díj esetében többek között a Taxisofőr (Martin Scorsese, 1976), Az elnök emberei (Alan J. Pakula, 1976) és a Hálózat (Sidney Lumet, 1976). Mégis a Rocky győzött. A többi film ugyanis kacifántos politikai üzenettel akarta traktálni a nézőt, mai kifejezéssel élve érzékenyíteni, aki a hetvenes években valami teljesen másra vágyott. Valami olyanra, amiből az akkori nyugati fogyasztói társadalomban nagyon kevés volt már. Ez pedig az emberség. A hetvenes évekre a jóléti társadalmakban ugyanis tombolt az elidegenedés és az elmagányosodás. A Rocky viszont valami teljesen újat hozott a filmtörténetbe.
Sylvester Stallone még ismeretlen epizódszínészként maga házalt azzal a forgatókönyvvel, amelyet nemcsak ő maga írt, hanem ahhoz is ragaszkodott, hogy ő is szeretné eljátszani a főszerepet. Nem sikerült könnyen, de harcolt a filmjéért, amelybe beleírta a szívét. Igen, mert nem a beleírt férfias erő fontos a Rocky-filmekben – és ez mind a hatra igaz –, hanem a forgatókönyvbe írt emberség. Stallone szerencsére még véletlenül sem eljátszani akarta önmagát, hanem egy sokkal ősibb tudással állt a kamerák elé. Volt elég önbizalma ahhoz, hogy egyszerűen és természetesen önmagát adja. És ezzel nyert meg minden csatát. Ezért kapta a film a legjobb rendezés díját, mert Stallonét John G. Avildsen, a film rendezője nem hagyta játszani, csak létezni a mozivásznon.

Fotó: InterCom
A Stallone által megírt és eljátszott Rocky jó ember. Nem hibátlan, de van értékrendszere, akar valamit az élettől – és nagyon tud szeretni. Első nézésre még nem tűnik föl, de ha az ember egymás után megnézi mind a hat részt, akkor kiderül, hogy itt nem igazán sportfilmről van szó. Ez egy romantikus dráma. Egy szerelmi történet, amelyben ráadásul nemcsak Stallone, hanem szerelme, Talia Shire is minimalista játékkal veszi le a nézőt a lábáról.