A 49. Oscar-gálán, 1977 márciusában sokan nem értették, miért lett nemcsak a legjobb film, hanem a legjobban megrendezett és a legjobban megvágott film a Rocky (1976) első része. Vagyis nem akármilyen díjakat vitt el nem akármilyen filmek elől. Versenyben volt vele a legjobb filmért járó díj esetében többek között a Taxisofőr (Martin Scorsese, 1976), Az elnök emberei (Alan J. Pakula, 1976) és a Hálózat (Sidney Lumet, 1976). Mégis a Rocky győzött. A többi film ugyanis kacifántos politikai üzenettel akarta traktálni a nézőt, mai kifejezéssel élve érzékenyíteni, aki a hetvenes években valami teljesen másra vágyott. Valami olyanra, amiből az akkori nyugati fogyasztói társadalomban nagyon kevés volt már. Ez pedig az emberség. A hetvenes évekre a jóléti társadalmakban ugyanis tombolt az elidegenedés és az elmagányosodás. A Rocky viszont valami teljesen újat hozott a filmtörténetbe.
Őket hallgatva tényleg hiszünk a zene tisztító erejében
A világzenei toplistás Napfonat együttes énekesnőjével, Szalay Henivel beszélgettünk.