Egy nőnek legyen tartása

Gregory Peck remekül hozza azt a cinikus újságíró figurát, akinek eleinte nem a lány kell, hanem a szökevény.

Audrey Hepburn és Gregory Peck a legendás alkotás egyik kulcsjelenetében robogózik Forrás: Örökmozgó

Audrey Hepburn mindjárt az első főszerepéért, melyet az 1953-ban készült Római vakációban játszott, megkapta az Oscar-díjat, az alkotás pedig azonnal kultuszfilm lett. Audrey Hepburn titka, azonfelül, hogy remekül játssza a filmben a nagyon kedves és bájosan természetes hercegnőt, több okra is visszavezethető. Az egyik a származása, édesanyja ugyanis bárónő volt, Hepburn jó neveltetésben részesült, tehát nem is igazán játszotta ő a hercegnőt a filmben, hanem egyszerűen hercegnőnek született. Érdemes megnézni a tartását is, valamint a kecses mozdulatait. Mindez annak köszönhető, hogy bár a világháború alatt elszegényedett a családja, mégis beíratták a korszak egyik legjobb balettiskolájába. Így is indult a pályája, eleinte tánckari balerina volt, majd musicalekben kapott táncos szerepeket. Tartása, kecses mozdulatai tehát a származásán kívül balett-tudásának is köszönhető. Mindez csak azért érdekes, mert sokan minden idők legszebb színésznőjeként emlegetik, aki nem a szexualitásával hódított, mint oly sok női kortársa, hanem a kecsességével.

A Római vakáció története egyébként csak elsőre tűnik egy egyszerű szerelmi sztorinak. Ha viszont ez csak egy szimpla kis mozi lenne, nem vált volna kultuszfilmmé. Az alkotás rendezője, William Wyler igazán bátor volt akkor, amikor a szerelmi történetekre, sőt a hercegnős mesékre jellemző boldog befejezést megváltoztatta. Persze nem történik dráma, de a nézők által oly nagyon kedvelt happy end sincs. Wyler abban is bátor volt, hogy a filmben levágják a hercegnő csodálatosan szép hosszú haját, de nem is akárhogyan. A filmbéli fodrász is felszisszen, amikor meghallja, hogy egészen sokat kell vágni, ahogy a korabeli néző is tette. Arról már nem is beszélve, hogy olyat se nagyon lehetett látni a mozivásznon, hogy egy lány nem tudja, hol ébred (a palotából való szökése előtt kapott altatóinjekció miatt), ráadásul egy férfi ágyában. Filmtörténeti pillanat, ahogy Audrey Hepburn némi habozás után rámosolyog Gregory Peckre, aki ekkor már temérdek filmjén van túl, ő a férfi, akinek jól ismert nézésétől jó ideje olvadoznak a női szívek. Hepburn mosolyában ugyanis végtelen bizalom van a férfi iránt, manapság ilyet nem is lehet látni a moziban.

Audrey Hepburn és Gregory Peck a legendás alkotás egyik kulcsjelenetében robogózik

A Római vakáció sikere Gregory Pecknek is köszönhető, remekül hozza azt a cinikus újságíró-figurát, akinek eleinte nem a lány kell, hanem a szökevény, hétköznapi dolgokat cselekvő hercegnő sztorija. Wylert dicséri, hogy nem egy érzéketlen férfifigurát teremtett, aki aztán egyszer csak, ki tudja miért, szerelmes lesz. Hepburn ébredése után ugyanis, amikor a lány megköszöni, hogy ő aludhatott az ágyban, a férfi pedig a kényelmetlen kanapén, mindjárt el is szégyelli magát, mert nem így volt. Amikor megtudta, hogy hercegnőt vitt a lakására, még álmában az ágyra dobta a lányt. Aztán Peck akkor is elszégyelli magát a film vége felé, amikor Hepburn a világ legönzetlenebb emberének nevezi, mert egy ilyen szép, lányos napot varázsolt neki.

A Római vakáció tehát nem egy hercegnős mese, viszont megkapóan szól arról, hogy egy önző férfi megtanulja az önzetlen viselkedést, valamint arról, hogy az életben nem lehet a kötelességek alól kibújni. A Hepburn által alakított hercegnőnek ugyanis egy pillanatig sem jut eszébe, hogy otthagyjon csapot-papot, és elmenjen hétköznapi életet élni. Pedig szerelmes, majdnem belehal, hogy ott kell hagynia a férfit, ráadásul a kalandos nap is jó volt a gondtalan sétálgatással, a piacon vásárolgatással, a kávéházban ücsörgéssel, a vidám fagylaltozással, a szórakozóhelyen táncolással. Mégis tudja, vállalnia kell, amit a sors rá rótt. Mindez csak azért érdekes 67 évvel a film elkészülte után, mert a mai átlagnéző el sem tudja képzelni, hogy ne azt csinálja az életben, amihez éppen kedve szottyan. Főleg, ha belehabarodik valakibe.

A Római vakáció viszont arra tanít több mint fél évszázada, hogy nemcsak az elengedhetetlen, hogy egy nőnek legyen tartása (a mai fiatalok ezen a téren is szomorú tudatlanságban szenvednek), hanem arra is, hogy nem lehet kibújni a kötelességeink alól.