A bölcsészekkel vigyázni kell

Úgy tűnik, Lambert Wilson nemcsak Calvin Klein-reklámokban szereplő szépfiúként marad meg az emlékezetünkben, hanem úgy is, mint tehetséges színész. Néhány éve feledhetetlenül adta elő a mozivásznon Jacques Cousteau kapitány életét, most pedig Régis Roinsard Teljes titoktartás című filmjében mutatja be remek módon azt, hogy mivé lettek korunkban a nagyobb könyvkiadók vezetői. Az irodalomra magasról fütyülő pénzemberekké.

Kilenc műfordító egy föld alatti, luxus páncélteremben – csavaros krimi a régi iskola szerint Forrás: Mozinet

Ennyire érdekes, csavaros krimi, ami ráadásul komoly és kínosan aktuális erkölcsi mondanivalóval is bír, még nem készült. Ez a film méltán megkaphatja a minden idők legtöbb fordulatával rendelkező krimi megtisztelő címét, ráadásul nincs benne semmi gusztustalanság, fröcsögő vér vagy öncélú érzékenyítés. Ez bizony a régi filmes iskola nagyon is modern köntösben, és az alkotók egy kicsit sem titkolják, hogy Agatha Christie köpönyegéből bújtak elő, de azt sem, hogy ambiciózusabbak, dupla, sőt tripla csavart akarnak belevinni a történetbe. Ami viszont nagyon veszélyes játék. Mert a néző vagy nem érti egy idő után az efféle bravúrokat, vagy úgy áll föl a film végén, hogy azt gondolja: hagyják őt békén, megvan a magához való esze, nem kell őt fölöslegesen zaklatni, a világ nem ilyen bonyolult. Régis Roinsard, Romain Compingt és Daniel Presley – akik a film történetén dolgoztak – ügyesen vették az akadályokat, nem estek bele egyetlen saját maguk által ásott csapdába sem, ráadásul a film utolsó percéig hitelesen adták elő a történetet. Amiről egyébként minél kevesebbet tud a néző, annál jobban fogja élvezni a filmet. Ezért a történetről most nem lesz szó.

Arról viszont igen, hogy végre készült egy igazán jó kommersz vagy másként műfaji film. Egy igazán jó krimi. Az igazán jó krimi esetében elég, ha a szereplők jó karakterek, a filmidőnek ugyanis nem a szereplők minél alaposabb bemutatásával kell foglalkoznia. Ezt szerencsére jól tudják az alkotók. Ahogy azt is, hogy a szereplők egymáshoz való viszonyára viszont nagyon sok időt kell szánni, ez is megtörténik egészen különleges minőségben. De a krimi műfajának mindig is az olvasók megdöbbentése a célja. Minél jobban, sőt minél többször történik ez egy történet során, annál többre tartják.

Kilenc műfordító egy föld alatti, luxus páncélteremben – csavaros krimi a régi iskola szerint
Fotó: Mozinet

A Teljes titoktartás történetében – mivel még a fordulatnak is van fordulata – a sokat látott kritikust is ámulatba tudták ejteni. Persze mutatvány ez, írói trükkök sora, dramaturgiai bravúr, vagyis művészet. És az sem véletlen, hogy a filmkritikák eddig leginkább a forgatókönyvírásról szóltak. A film ugyanis – ennyit el lehet árulni – szintén az írás körül forog. Kilenc műfordító története, akit a kiadó néhány biztonsági őrrel egyetemben bezár egy kastély föld alatti, luxus páncéltermébe, hogy egy időben készüljön el egy bestseller könyv kilencnyelvű fordítása, de úgy, hogy semmilyen ­információ ne szivárogjon ki a műről. A filmben elhangzik, mennyire kínos és az irodalmi élettől távoli az, hogy az érzékeny bölcsészeknek elzárva kell dolgozniuk egy sikerkönyv fordításán, hónapokon keresztül egy ablaktalan bunkerben, viszont – és ezért is hiteles a történet problémafelvetése – ez például egy szabadkőműves sikerszerző pokollal kapcsolatos könyve kapcsán a valóságban is megesett.

A film tehát azért is érdekes, mert egy olyan témát vet fel, amelyről nem szokott szó esni. Méghozzá azt, hogy a könyvkiadás századunkra már nem az értékek közvetítéséről szól, hanem a pénzcsinálásról. Az esetek döntő többségében az igénytelen nyelvezetű (ahogy az életből vett példa pokoli könyve is ilyen), de izgalmasnak tűnő könyvek – töménytelen mennyiségű marketing után – felfoghatatlan mennyiségű pénzt hoznak a kiadók konyhájára. Ennek a filmnek az igazi nagy fordulata az, hogy jön egy „Robin Hood”, aki helyre teszi a kapzsi és erkölcstelenné züllött könyvkiadói szakmát. Mert a jó szöveg – ahogy ez a filmben is elhangzik – felülkerekedik mindenen, és végül csak az marad. Ahogy ebben a filmben is győznek a bölcsészek, a műfordítók. Ilyet se láttam még soha.