Koós Gábor munkássága egyedülálló a kortárs magyar sokszorosított grafika történetében. A művész nemrégiben négy hétig járta az Egyesült Államok nyugati partvidékét. Ennek az útnak a naplója, lenyomata a mostani kiállítás anyaga. A vizuális napló, mint az új léthelyzetek feldolgozására, ismeretlen terek felfedezésére és beélésére, az ahhoz kapcsolódó benyomások rögzítésére szolgáló módszer egy korábban kialakított személyes gyakorlat továbbvitele Koósnál. Az USA Diary ebből a szempontból a művész két másik nagy naplója, a Glasgow Diary (2010) és a Budapest Diary (2013–16) folytatása.
A tárlat anyagát inspiráló, a három, egy-egy szobányi installációt tematikus rendezőelvként meghatározó két fő élmény egyike az amerikai kontinens léptéke, az épített és a természeti térnek az európaihoz képest nagyságrendi ugrást jelentő dimenziója volt. A másik, Koós kiállítási projektjét alakító tapasztalat az amerikai levegőben a művész szavai szerint mindenütt jelenlévő rasszizmus.
A kiállítás amerikai térre reflektáló két termében Koós következetesen viszi tovább a mára névjegyévé vált alkotói módszert. Fametszetek és nyomataik egyedi párokként láthatók az eddigiektől a témának megfelelően eltérő elrendezésben: a terekben kaliforniai mamutfenyők és a Los Angeles-i felhőkarcolók tornyosulnak a néző fölé. A harmadik terem falain egy a művészt az úton ért konkrét élmény nyomán a CMYK színkeveréssel variált egyedi nitro-tarszfer nyomatokon jelennek meg a barna bőrszín árnyalatainak nüansznyi, ám az identitást kényszerűen meghatározó eltérései.
Fotó: Inda Galéria
A kiállítás megnyitásának napján Koós Gábor is jelen volt a galériában. Elmondta, hogy a vizuális napló készítése egy visszatérő folyamat nála. Amikor megtudta, hogy Budapesten fog élni, akkor készítette a Budapest Diary című naplót, az itt ért élményeit dolgozta fel ebben a formában már korábban is. – Az Egyesült Államok nyugati partvidékét járva szerzett élményeim kivetülése ez a kiállítás – mesélte a művész. Három terem van, kettőben fametszetinstalláció – ez foglalkozik a térrel. Meghatározó volt a tér léptéke. Azt éreztem kint, hogy minden nagyobb, szélesebb, magasabb. Azért vannak a mennyezetre installálva, mert ott is mindig felfelé néztem. A harmadik terem egy konkrét élményre való reakcióm – hangsúlyozta Koós Gábor.
