Nem ilyen lovat akartam – megjelent Farkas Árpád tárca- és interjúkötete

A Kossuth-díjas Farkas Árpád neve elsősorban költőként ismerős a magyarországi olvasó számára – keveset ír, írt, de szinte mindegyik verse azonnal kultikussá válik, súlya és jelentősége messze túlmutat a megjelenési gyakoriságon, a konkrét értelemben vett jelenléten. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kiadója most a költő egyéb írásait – esszéit, glosszáit, tárcáit, valamint a vele készült interjúkat – gyűjtötte feszes, jól szerkesztett kötetbe: Az „Asszonyidő” az 1968–1983 között született tárcákat közli, a „Hermafrodita idő” az 1990–2018 közötti művekből válogat (ezek főként politikai jellegű írások), a „Jelentés a völgyből” című fejezet pedig a költővel készült interjúkat adja ismét közre (annyira aktuális az anyag, hogy még 2019. őszi interjú is olvasható Farkas Árpáddal).

Nagy Koppány Zsolt
2020. 11. 13. 12:52
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Nem sietek valamely bizonytalan Parnasszus felé. Ha már az öregember-mosakodást emlegetem, jó emlékkel gondolok nagyapámra, ki a vecsernyére hívó első harangszóra tette oda a vizet melegedni, a másodiknál még komótosan és ráérősen mosakodott, ballagva ment a templomba, de az istentiszteletre azért mindig elért.”

Megtudjuk, miért olyan fontos a kötet címét is adó ló-motívum („Az első képi emlékem egy hintaló, amelynek a talpát fűrészelem. Kellett legalább három-négyévesnek lennem, hogy a fűrész megálljon a kezemben. A talpát fűrészelem (…): nem hintázni, hanem száguldozni akartam azon a lovon, de a hintatalp miatt nem hagyta magát.”), és örömmel láthatjuk, hogy Farkas Árpád van annyira jelentős szerző és bátor ember, hogy ilyen gordiuszicsomó-oldást is megengedhessen magának:

„Szerintem nincs sem urbánus, sem népi, akármelyik képzőművész barátunkra is kérdeznél rá, hogy miért nem fest mindennap székely tájat, vagy miért keres intellektuális témát. Művészet, álművészet és dilettantizmus van. A dilettánsok mindig hangosabbak valamivel, mint azok, akik valóban szenvedélyesen, belülről képviselnek valamit. Ez álvita volt mindig, fogatlan felleg, amelyik ködöt képez, de harapni is szeretne.”

Farkas Árpád: Nem ilyen lovat akartam. Esszék, glosszák, tárcák, interjúk, riportok. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.