Megjelent Párkányi Raab Péter életműalbuma

A tekintélyes súlyú albumot forgatva arra gondolok, hogy a művészet bemutatása is lehet művészi. A szobrok nagy részét láttam már élőben vagy ismerem, mégis úgy érzem, egyetlen oldalt sem hagyhatok ki a lapozgatás közben, mert félek, hogy lemaradok valamiről. Lemaradok arról az erős érzelmi impulzusról, amely Párkányi Raab Péter alkotásainak szemlélése közben minduntalan belém hasít. Ezek az impulzusok pedig – mint kiderült – a síkban bemutatott szobrok esetében is éppen olyan hatásosak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a karomon egyfolytában megjelenő libabőr.

Párkányi Raab Péter szobrai kiszakítanak a jelenkorból Fotó: Kurucz Árpád

Síkbeli alkotásainak világába csöppenve ugyanazt a komplexitást és mély gondolatiságot tapasztalhatjuk meg, mint plasztikái esetében. Saját bevallása szerint ezek tulajdonképpen kétdimen­ziós szobrok, melyek megalkotása során nem a pillanatot igyekszik megörökíteni, hanem többnapos, hetes munkával létrehozott kompozíciókat, amelyeket a monitoron később újrarajzol. Így születnek meg az olyan egyedi, különleges, olykor szürreális hatást keltő, mégis szemet gyönyörködtető alkotások, mint az albumban is szereplő hét fő bűn és hét mennyei erény.

Ezeket a nagy méretű fotógrafikákat egyébként a szobrászművész három évvel ezelőtti Hanyattló-Szárnyaló című életmű-kiállításán láthatta a közönség először Székesfehérváron. Ahogy azokat a mozgásba hozható, zenélő szobrokat is, amelyeken keresztül az emberi formák és alakok isteni jelentést kaptak, mintha csak egy túlvilági alkotóműhelyből származnának. A mellébeszélés, a magyarázkodás világában a művész szavai szerint az eleve elrendeltetést kívánta megtestesíteni a kinetikus plasztikákkal. A mechanikusan működésbe hozható két gép-szobor fogaskere­kein és láncvezetőin fut végig a teremtő akarat, amely végül mozgásba lendülve dalra fakasztja az alkotást. Ennek az éteri jelenésnek a lenyomatát szintén őrzi a könyv.

Párkányi Raab Péter munkásságának egyik alappillére kétségtelenül az istenhit, ahogy mondja is, alkotás közben mindig érzi, hogy valaki vezeti a kezét. A másik a nemzeti érzelem, mely amellett, hogy áthatja történelmi témájú köztéri szobrait, allegorikusan megmutatkozik torzóiban, amelyek csonkoltságában a magyarság legnagyobb sorstragédiája, a tria­noni szétdaraboltság köszön vissza.

Munkásságának egyik alappillére kétségtelenül az istenhit
Fotó: Kurucz Árpád

Erős spirituális tartalommal átszőtt szobrainak fő üzenete az emberi út bemutatása; hogy honnan hová tartunk. Ötvenharmadik életévében járva ezúttal a szobrász azt is szerette volna látni, hogy ő maga hol tart saját útján. „Önmagammal való elszámolás ez” – árulta el lapunknak az albummal kapcsolatban. Mint mondja, tizennégy éves korától folyamatosan felfokozott munkatempóban dolgozott, nem volt ideje megállni és körülnézni. „A feleségem többször felhívta a figyelmemet arra, amikor elégedetlenkedtem, hogy milyen szerencsés vagyok, minden kerek és rendben van körülöttem. Most történt meg, hogy nyilvánosan igazat adtam neki” – mondja, majd hozzáteszi: a feszített munkatempó ellenére mindig úgy érezte, kegyelmi állapotban van, amelyet felülről kapott.

A most megjelent életműalbum nem kerül kereskedelmi forgalomba, de a művész jövőbeli kiállításain megtalálható lesz.