„Úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle”

Esterházy „Fényes” Miklós élete számos, talán kevésbé ismert érdekességet is tartogat. A pompakedvelő főúr 306 éve született.

Esterházy Fényes Miklós Fotó: EKKFN

Napra pontosan 306 éve, 1714. december 18-án Bécsben látta meg a napvilágot Esterházy „Fényes” Miklós, akit az életrajzírói így jellemeztek: „Úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó, akinek a jelszava: Minden színház!” Az közismert, hogy a herceg elképesztő összegeket befektetve, korának kiváló építészeivel, művészeivel karöltve felépítette a fertődi Esterházy-kastélyt – azonban a pompakedvelő főúr élete még számos más izgalmas, talán kevésbé ismert érdekességet is tartogat.

Esterházy „Fényes” Miklós szobra
Fotó: EKKFN

Esterházy „Fényes” Miklós 1762-ben, az utód nélkül, vadászbalesetben elhunyt Pál Antal hercegtől örökölte meg a család hercegi rangját.

A főúr életében a katonaság nagyon fontos szerepet játszott. Félelmet nem ismerve vezette katonáit a csatatereken. Az 1757-es kolíni csatában háromszor is kilőtték alóla a lovát. Vitézségéért kétszer tüntették ki Mária Terézia-renddel.

Esterházy „Fényes” Miklós udvari karrierje is gyorsan emelkedett: 1762-ben a Magyar Királyság felső kamarása lett, 1763-ban pedig megkapta az Aranygyapjas rendet – a Jó Fülöp burgundi herceg által alapított rendet az évszázadok során több uralkodó is adományozta, de a 18. században, a Habsburgok spanyol ágának kihalása után már a Habsburg-család osztrák ágának lett a legmagasabb kitüntetése. A herceg 1773–87 között pedig a Mária Terézia által alapított magyar nemesi testőrség kapitánya volt.

Eszterháza a főbejárat felől, Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Esterháß, 1784
Fotó: EKKFN

A herceg a műveltségre is komoly figyelmet fordított. Gottfried Edel von Rottenstein (Rotenstein változatban is használta írói álnevét, eredeti nevén Gottfried Stegmüller pozsonyi patikus) 1783-ban Berlinben és Lipcsében megjelent útleírásában így emlékszik vissza Miklós hercegre: „Tekintetét szellem hatja át... ha hadi tudományától eltekintünk, akkor pontosan ő az, akit irodalmárnak nevezünk; gáláns könyveket olvas német, angol, olasz és francia nyelven. Kézikönyvtárának összetétele és évenkénti gyarapodása sejteni engedi: egy szellemmel áthatott fiatal úrnak, ha nem is a tüzességével, de a képzeletével feltétlenül rendelkezik.”

Esterházy „Fényes” Miklós a zene iránt is rajongott – olyan tehetségek töltötték meg muzsikával Eszterháza falait, mint Joseph Haydn. Egyébiránt a pompakedvelő főúr remek barytonjátékos volt. Hangszerét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.