Megjelent az Erdőfű Népi Kamarazenekar első lemeze

A zenekar ugyan fiatal, viszont a muzsikusok egytől egyig tapasztalt figurái a magyar népzenei és táncházéletnek, ismerhetjük őket a Góbéból vagy a Buda Folkból is.

Elaludt a juhász, s szanaszét mászott a nyáj. Ahogy fölébredt, dörzsöli ám a szemit betyárosan, csakhogy ettől még nem lettek meg a juhok. Hát most mi lészen? Nagy-nagy bánatában kiment az erdő fűbe. Csak itt lehetnek ezek a juhok, gondolta magában. Ment, ment, kiért. Na, ott vannak már, látom, hogy fehérlenek, ezek a juhaim! Így kezdődik a juhait kereső pásztor számtalan egyéb változatban is fönnmaradt, többnyire szomorúan végződő története. Amit csak azért jó tudni, mert erről a történetről kapta nevét a most első lemezét megjelentető Erdőfű Népi Kamarazenekar.

A név üzenete pedig nyilvánvalóan nem az, hogy hiába keressük az elkóborolt juhokat, hanem a remény: létezik egy hely, az erdőfű (Erdőfű), ahol megtalálhatjuk azokat. Az albumnak címe nincs, viszont a borító a méltóságteljes fenyőerdők és párás csúcsú hegyek (Csíki-havasok netán?) távlataival magáért beszél.

A zenekar ugyan fiatal, viszont a muzsikusok egytől egyig tapasztalt figurái a magyar népzenei és táncházéletnek, ismerhetjük őket a Góbéból vagy a Buda Folkból is. A rend kedvéért soroljuk csak föl a tagok impozáns névsorát, hogy mindenki érzékelje az összefogás komolyságát: Maruzsenszki Andor, Kiss-Balbinat Ádám, Halmos Attila, Kalász Máté, Bede Péter, Éri Márton, Kaszap Atilla, Kerékgyártó Gergely, Zimber Ferenc, Salamon Soma, Király Tamás, Éri Katalin. A hangszerelés hasonlóképpen gazdag, a magától értetődő vonósokon, citerán, ütőgardonon, klarinéton kívül akad például szaxofon is az Erdőszombattelki tánczenében. Ez a szólóhangszer minden, csak nem autentikus, viszont a legcsöppnyi tájidegenség nélkül viszi a főszólamot a bőgő és a hegedű hátán.

És hogy mit keres ennyi remek muzsikus és ennyi hangszer egymás hegyén-hátán? Hát a Kárpát-medence legkülönbözőbb tájegységeiből és népeitől származó dallamokat. Teljesen más játékstílust igényel ugyanis egy Bánffyhunyadi szapora, Kiskunhalasi katonadal, egy Hiripi zsidó polka, egy Erdőszombattelki tánczene, vagy épp egy Türei keserves. És az Erdőfűben minden stílusnak megvan a maga „szakértője”.

Amíg lesz lehetőségünk végre élőben is elmenni egy jó kis zenés táncmulatságra, képzeljük magunkat az Erdőfűvel a lemezen előforduló összes tájegységbe egyszerre! Csak el ne szédüljünk!

Erdőfű Népi Kamarazenekar. Fonó Budai Zeneház, 2020.