Köszönhető ez többek között magának Cs. Horváth Tibornak is, aki tényleg meglehetősen mostoha körülmények között, ellenséges környezetben szinte egymaga hozta létre a műfajt, és mára – nem tagadva le a nosztalgiát – lassan minden sora, képkockaszövege klasszikusnak számít… már persze ha hozzáfér az ember.
Koska Zoltán elképzelt elemeket valóságos elemekkel ötvöző életrajzában igen fontos mondatok hangzanak el. Némi szorongással például azt mondja Cs. Horváth Tibor, mielőtt elmegy arra a konferenciára, ahol Kuckza Péter nyílt színen alázza meg az adaptációi miatt: „…az utóbbi időben mindig azon vannak, hogy engem kritizáljanak… Ez az egész olyan értelmetlennek tűnik! Két éve én is ott voltam az első ilyen összeülésen: sok értelmiségi sznob összegyűlt, és agyonmagyarázták a képregényeket. Mitől jó, mitől rossz. Siratták, hogy nálunk miért olyan rossz. Ennyi. Mit kell itt összevissza beszélniük róla?” Majd egy képkockával arrébb így szól: „Csinálni kell. És kész! És akkor meglátjuk, mi fán terem a képregény!”
Fontos és önmagán túlmutató dolgot mond ki (vagy mondat ki az író-rajzoló) a szereplő (a szereplőjével: csinálni kell, és kész. Egyszerű, világos parancsolat, mégsem tartja be szinte senki. Cs. Horváth Tibor – amennyire ez tudható – betartotta, és bármennyire vitatott alakja is a magyar képregénykultúrának, ezt az érdemét senki nem tagadhatja. Koska Zoltán az ő életének állít méltó, profin kivitelezett, szép emléket a könyvében.
Koska Zoltán: A nagy Csé. Fejezetek egy képregényíró életéből. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!