A tér használatának ókori és jelenkori módozatai, helyek emlékének, nevének megőrzése vagy éppen átírásának, kiradírozásának szándéka, egykori terek újraalkotása a digitális technika segítségével számos izgalmat tartogat; ünnepi és mindennapi helyek, emlékezetre méltó és csak emlékekben őrzött terek elevenednek meg a régész, történész, művészettörténész és restaurátor szakemberek írásaiban – olvasható a Nemzeti Múzeum ajánlójában.
Március lévén, különleges hangsúlyt kap a múzeum épülete és a Múzeumkert: forradalmi események és az emlékezés helyszíne, a zajos városban felüdülést kínáló kert és padjai, a jól ismert, ikonikus épület, műemlék, amely szakmai közösségük számára egyben munkahely, a szakemberek által gondozott műtárgyak lakóhelye. A helyről való gondolkodás ugyanakkor másfajta intellektuális kalandozásra is rábírta a muzeológusokat, így körbejárhatjuk a lakóhely, a lelőhely, a vesztőhely, az emlékhely, az átnevezett hely, az ősi/történelmi hotspot, a kirakat és a műhely, a kint és bent, a fent és a mélyben fogalmát.
A blogbejegyzéseken keresztül betekintést nyerhetünk a szkíta építészet rejtelmeibe. Megtudjuk, hogy a szkíta kori veremházak félig földbe mélyített, lekerekített sarkú (esetleg kissé ovális vagy szabálytalan) téglalap alaprajzú épületek voltak. A félsziget kora vaskora, avagy Tihany Hallstatt-kori műemlékei című írásból kiderül, hogy a Balaton mely környékén temették halmok alá a kora vaskori közösségek előkelő tagjait.
Fotó: Fortepan
Érdekes és olvasmányos tanulmány tárgyalja, miért vált oly fontos 1848-as emlékezethellyé a Múzeumkert már a XIX. században. Az írásból arra is fény derül, mitől válik egy történelmi helyszín egyáltalán emlékezethellyé? És hogyan emlékezünk? A Múzeumkertben még ma is megragadható 1848 emléke, ahol a múlthoz kötődő folyamatosság érzése, valami különös oknál fogva, még ma is érzékelhető. Az M5 csatorna Kőmesék című műsora az épített örökségünket mutatja be. Reviczky Gábor Kossuth-díjas színművész meséli el a Magyar Nemzeti Múzeum történetét. A videó itt megtekinthető. Valamint a múzeum parkjának padtörténelmét is megismerhetjük. A múzeumtelek (a korábbi érseki kert) 1819-ből származó helyszínrajzán fel-feltűnnek padok is, aztán a XX. század második felében (és tovább…) a fiatalság kedvelt pihenő- és tanulóhelyévé vált a múzeumlépcső. A Múzeumkert az utóbbi években megújult, a másfél-két évig tartó történeti kertrekonstrukciónak köszönhetően a kert újra tele van padokkal és székekkel.
