A besúgókat lelövik, ugye?

A nyolcvanéves korában nemrég elhunyt Szomjas György legjobb filmje a Rosszemberek. A kiegyezés előtti betyárvilágot vitte a vászonra korabeli újsághíreket, néprajzi emlékeket felhasználva. A film formanyelve az amerikai és az olasz western világát idézi, a tartalom azonban kifejezetten a kelet-európai kommunista diktatúrákra jellemző besúgói hálózat kiépítést mutatja be. Az easternfilmeket sok minden megkülönbözteti a westerntől, de a legfontosabb talán az, hogy ezekben a lovak szépséges mozgása is főszerepet kap.

A törvény embere, Hegyessy főszolgabíró (Djoko Rosić), a háttérben Kati (Kiss Mari) és a megszeppent gyerekek Fotó: Nemzeti Filmintézet

A filmtörténet legkegyetlenebb jelenete, hogy az a nő lövi le a férjét, hogy megakadályozza a besúgást, aki miatt besúgóvá válik a betyár, akihez szeretne visszatérni, aki viszont sokkal szenvedélyesebb szerelemmel szereti a másik férfit, a betyárvezért. Nemcsak azért lövi tehát le a nő a férjét, hogy ne súgja be a barátaikat, segítőiket, bajtársai­kat, hanem azért is, mert férje feladta a szeretőjét, azt, akit mindenkinél jobban kívánt.

Szomjas György Rosszemberek című filmje tehát nemcsak arról szól, hogy a tisztesség és a becsület az egyetlen járható út, különben kő kövön nem marad a világban, hanem arról is, hogy ha egy asszony elköteleződik, akkor jobban teszi, ha minden energiáját a férje felé fordítja, mert a férfiúi virtus asszonyi ölelés nélkül mindent elpusztít a környezetében.

A Rosszemberek elérhető a Filmio kínálatában.