– Eleve ellentmondás a konzervatív forradalom, hiszen a konzervatív világnézet épp arra épít, hogy a változásokat csak emberi ütemben, szerves fejlődésben lehet megtenni – szögezte le Horváth Szilád.
– Az a társadalom, amely nem a hagyományra figyel, egyszerűen elenyészik. Hamvas Béla fogalmazza ezt meg szépen, amikor azt írja, hogy „az emberiség ott, ahol a hagyomány alapján áll, virágzik, mert az emberi természet metafizikai bázisának törvényességében él, ahol pedig erről a bázisról letér, létében törvénytelenné válik, és elvész”. Ezt a leépülést már látjuk. A fejlett országok népének IQ-ja a technikai fejlődés következtében csökkent, ez mérhető – fejtette ki a Kommentár Klub műsorvezetője, hozzáfűzve: a hagyományban élők megmaradnak. A múltat végképp eltörölni akarók pedig elvesznek. Ennek törvényszerűen így kell lennie.
– Ősforrásokból táplálkozunk. A mi kulturális ősforrásunk – Juhász Zoltán nagyszerű népzenekutatásai alapján már tudományosan alátámasztva is tudjuk – keletre vezet, a türk népekig, Észak-Kínába, s át a keleti Óperencián, a dakota indiánokig és az Andok népéig – fogalmazott az M5 csatorna műsorának házigazdája, rámutatva: az elmúlt évtizedekben ilyen játékfilmek alig készültek. A magyar filmrendező társadalom nagy bűne, hogy az elmúlt évtizedekben – tisztelet a kevés kivételnek – csak magával törődött.
– A valódi művészet mindig szakrális: az Istenhez vezető utat keresi. A többi csak fodor a víz felszínén, sekélyes provokáció, ötlet vagy kulturális termék. Ősforrásaink, amelyekről az előbb beszéltem, tiszták. A Teremtő-, közösség- és természetközpontú magyar népművészetet sohasem lehetett begyömöszölni a kulturális termékek közé. Akit ebből a tiszta forrásból itattak, nem dől be a kulturális termékek mégoly meggyőző dömping reklámjának sem. Megvan tehát a feladat: ebből a tiszta forrásból eredeztetni nevelésünket – magyarázta Horváth Szilárd. – A hagyomány pedig az emberi és isteni világ között levő kapcsolat állandóságát tartja fenn. Aki ezt rombolja, saját létét rombolja, s elvész.
