Csűrszínpad és istállógaléria

Lassan tavaszodik idén az Aggteleki Nemzeti Park területén. Heteken át virágzott a hóvirág, lassan bújtak elő a krókuszok és virágba borult végre a som. Kinn az erdőben a piros csészegomba után a kucsmagombákat is lehet gyűjteni. Rengeteg a kerti munka, metszeni kell a fákat, aprítani a gallyakat. A levegő kristálytiszta, a kertből ellátni a messzi hegyekig, a csapból karsztvíz folyik. Az erdőben minden megterem, mi szem-szájnak ingere. Paradicsomi állapot. Így látja ezt a Koltay házaspár is, akik az első tavaszi napsugaraktól a tél beköszöntéig járják a természetet, és szedik, amit a Jóisten ad.

A Koltay házaspár Fotó: Darabos György

– Hogy fér bele ennyi minden egy napba? – kérdezem ámulva.

– Az énekes rigó dalával ébredünk és sötétedéskor térünk nyugovóra. 4-5 óra körül kelünk, aztán rangsoroljuk a legsürgősebb munkákat. Most, kora tavasszal zajlik a metszés, ritkítás, tisztogatás, a dughagyma, répa, borsó veteményezése – később, ahogy melegszik a föld, jön a többi is. Kriszti gyermekkorától szereti a konyhai munkát. Az ízekkel úgy bánik, mint egy zenész a hangszerével. A természet adta alapanyagokból fantasztikus ételeket tud varázsolni az asztalra. Rengeteg szakácskönyv is van, de ezeknek a receptjeire ritkán van szüksége.

Nem egyszerű vállalkozás a lekvárfőzésük sem. Hazánkban nincs nagy hagyománya az erdei bogyókból készült lekvároknak, ami nem is csoda, hiszen előállításuk rettentő időigényes. A magvaváló gyümölcsökkel ellentétben a legtöbb energia arra megy el, amíg a sok mag közül elővarázsolják a gyümölcshúst. Az erdei bogyók, a som, a kökény, a bodza, a szeder, a csipkebogyó, illetve a galagonya az Aggteleki Nemzeti Park meghatározott területein terem. A saját két kezükkel gyűjtött bogyókat és gombákat olyan magas minőségben dolgozzák fel, hogy termékeiket most már a nemzeti park védjegye is fémjelzi.

– Hogy minek van ilyen jó illata? – veszi át a szót Krisztina, érdeklődő kérdésemre válaszolva. – Az utolsó kelbimbókat hozta be Gábor a kertből, melyből egy fasírtot álmodtam meg. A kelbimbót megtisztítottam, megpároltam. Egy vöröshagymát olajon megfuttattam, vargányagomba-morzsával, két egész tojással, három evőkanál zabpehelyliszttel, két marék napraforgómaggal, petrezselyemlevéllel összedolgoztam, sóztam, kevés zsemlemorzsát tettem hozzá, hogy gombócokat tudjak formázni. Meghempergettem zsemlemorzsában. Egy kiolajozott tepsire tettem. Előmelegített sütőben többször rázogatva készre sütöttem – meséli jókedvűen.

A Koltay házaspár
Fotó: Darabos György

Az íze is olyan finom, mint az illata. A kóstoló után felfedezzük az udvart, a hatalmas kertet, a gyümölcsfákat, melyek között nagyon régiek is találhatók, és megmentésükért Gábor mindent megtesz. Van olyan almafájuk, amit 1936-ban ültettek. Elhaladunk a csűrszínpad mellett, így adódik a kérdés, hogy milyen kulturális programot sikerült már megvalósítaniuk az udvaron.

– Miután beköltöztünk, elkészítettük a csűrszínpadot és az istállógalériát. A gasztronómiai bemutatókat kulturális programokkal gazdagítottuk – folytatja Gábor a történetüket. – Volt itt népdalverseny, fotókiállítás, archívfilm-vetítés, a gömör–tornai fesztivál helyszíneként is működtünk többször. Egyik évben, az aggteleki falunapon Gömörországról szóló népmesemondó versenyt tartottunk. A helyi gyűjtésből származó mesék zsűrielnöke Jankovics Marcell volt. Az istállógalériában címer- és zászlókiállítás, valamint természetfotó-tárlat színesítette a programot. Emellett megkóstolhatták a vendégek a gömöri táj jellegzetességeit: a kukoricából készült görhőt, a krumplilángost és a reszelt krumpliból és darált kolbászból formált, gombóc alakú gulykát. Néhány szorgos kezű környékbeli asszony gondoskodott az igazi gömöri ízekről. Ma már a csűrünkben bezárt a színpad, mivel a gépeknek helyet kellett biztosítani. Az istállógaléria helyén Krisztinek kialakítottunk egy helyi terméket előállító miniüzemet. Az európai normáknak megfelelő konyhában készülnek finom, egészséges lekvárjaink, szörpjeink, itt történik a gombakiszerelés, savanyítás. Munkánkat továbbra is kézműves módon végezzük. A tavaly nyitott színünkben megépítettük harmadik konyhánkat, mely félig szabadtéri működtetéssel szolgálja a betérő turisták kiszolgálását.

– Tervezzük, hogy részt vállalunk ismét a közösség kulturális életében – meséli Krisztina. – Több ötletünk is van, de ezekről korai lenne még beszélni, mivel jelenleg a járvány leküzdése a fő feladata mindenkinek. Apró ötleteink most is vannak: a falu karácsonyfája alá adventkor „szeretetládát” helyeztünk el ajándékokkal, melyek folyamatosan cserélődtek az ünnepig. Ezt az ajándékcserét folyamatossá szeretnénk tenni művelődési házunkban év közben is, hiszen mindenkinek van olyan tárgya, amit esetleg már nem használ, de másnak örömet tud vele szerezni. Folyamatosan készülődünk a nyitásra, reméljük, a járvány mielőbb csillapodik és újra kiszabadulhatnak a turisták a természetbe. Most kell minél több termékünket felöltöztetni, hogy nyáron a forgalmazással és a friss gyümölcsök, gombák feldolgozásával kelljen csak foglalkozni. Az Erdeigomba.hu oldalunk segítségével még ebben a bezárt világban is kapcsolatot tudunk tartani az érdeklődőkkel, törzsvásárlóinkkal.