Cey-Bert Róbert Gyula a saját bőrén tapasztalta meg a kommunista diktatúra hátulütőit. Szüleit mindenükből kiforgatta a rendszer, ezért ő maga Kaposváron élt nagyszüleivel, ahol nem volt sokkal könnyebb, mivel katonatiszt nagyapja alapból rendszerellenesnek számított. „Átéreztem a kommunizmus minden borzalmas velejáróját és következményét, úgyhogy mikor kitört a forradalom, egy vágyam volt: fent lenni Budapesten és harcolni az oroszok ellen. Azt éreztem, otthon maradni szégyen lenne számomra.”
A szabadságharc vérbefojtását követően egyértelművé vált, hogy menekülnie kell, hiszen szülővárosában mindenki tudta, hogy forradalmár volt. Ausztriában érettségizett, majd Svájcban gazdaságtudományból és szociológiából diplomázott. Az étkezési szokások pszichológiájáról szóló doktori disszertációját a Sorbonne-on írta és a Genfi Egyetemen védte meg. Szociológiai tanulmányai során egyre többet foglalkozott az étkezési szokásokkal és azok kialakulásával, illetve a világ különböző tájainak konyháival. Kutatásai során nemcsak térben, de időben is nagy távolságokat tett meg, így jutott el a különböző vallásokhoz és hitvilágokhoz kapcsolódó ételáldozatok eredetéig.
„Arra a következtetésre jutottam, hogy az étkezés a kultúra legfontosabb része. Hiszen mindennap nem énekelünk népdalokat, nem táncolunk néptáncokat és nem festünk népművészeti alkotásokat, viszont mindennap eszünk” – mondja, miközben az étkezés rituális, vallási és kommunikációs oldalát magyarázza, miszerint az ősember kultúrlénnyé való alakulásának folyamata a másokkal megosztott étellel kezdődött. Ilyen módon az étkezés az emberi kultúra legősibb gyökerének tekinthető; a következő lépést pedig a túlvilági szereplőknek, isteneknek, szellemeknek felajánlott étel jelentette, vagyis a rituális ételmegosztás.
A tradicionális étkezés kifejezi a nemzeti hovatartozást, sőt a társadalmi rangot is. „A doktorátusom részeként az étkezési rítusokat mintegy nyelvezetet próbáltam megérteni és megfogalmazni” – meséli Cey-Bert Róbert Gyula, aki szerint a magas szintű gasztronómiában való jártasság nem az anyagi helyzet, hanem sokkal inkább egyfajta kulturális presztízs kifejezése. A doktori cím megszerzését követően létrehozta Genfben a Motivációs és Kommunikációs Kutató Intézetet, majd a Távol-Keleten folytatta életét, gasztronómiai kutatóintézetet alapított, illetve luxusszállodák és repülőtársaságok tanácsadójaként dolgozott Bangkokban. A Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, majd a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé is megválasztották. A Gault & Millau – amely a Guide Michelin mellett a világ leghíresebb és legbefolyásosabb étteremkalauza – két alapítójával (Henry Gault és Cristian Millau) a világ legjobb éttermeit kereste fel, de bejárta Belső-Ázsiát és a Távol-Keletet; Ujguriában, Tibetben, Mongóliában őstörténetet, Burmában, Laoszban, Thaiföldön, Kínában és Japánban vallástörténetet kutatott.