A misén kétféle évszázados zenei hagyomány, a gregorián és az egyházi népének egymást kiegészítve hangzik fel. Nagy zenetudósaink, Dobszay László, Rajeczky Benjámin és Szendrei Janka közös érdeme, hogy a folklórgyűjtések során lejegyzett egyházi népénekek színe-javát a magyar gregoriánnal együtt a magyar katolikus liturgia szolgálatába állították az Éneklő Egyház énekeskönyv összeállítása révén. A Szent István-mise tételeit ebből, és a Medgyesy Norbert–Vakler Anna szerkesztésében Énekek Szent István királyról címmel megjelent gyűjteményből állították össze.
Ez az ünnepélyes mise két nagyon értékes magyarországi zenei mozgalom ünnepe. Az UNESCO jó gyakorlatok listájára is fölkerült táncház módszer kiemelkedően eredményes a népi kultúra megőrzésében és terjesztésében, melynek szerves részét alkotják népdalok mellett az egyházi népénekek is. A táncházmozgalom nagy érdeme és életerejének bizonyítéka, hogy fennállásának több mint negyven éve alatt sikerült a népzeneoktatás intézményi hálózatát is megteremtenie az alapfoktól a felsőfokig. Kevesen tudják, hogy a Dobszay László és Szendrei Janka által 1969-ben alapított, világszerte nagy hírnévnek örvendő Schola Hungarica gregorián kórus is egy (csendes) mozgalom kiindulópontja lett. 1984-től az általuk kísérleti jelleggel beindított Budapesti Énekes Iskola sikeres példája nyomán az ezredfordulót követően sorra alakultak az énekes iskolák, ahol gyermekek százai a Kodály-módszer és a középkori Schola Cantorum hagyomány ötvözésével, órarendbe építve sajátítják el a katedrális kóruséneklés alapjait. A Schola Hungaricában kinevelődött jeles szakemberek ugyancsak az oktatás minden szintjén sikeresen vezették be az egyházzene tanítását. Mára a budapesti énekes iskolák tanulói a hagyományos évnyitó és évzáró liturgiájukon több mint félezren énekelnek együtt.
Az ünnepélyes mise különlegessége, hogy minden résztvevő (a más felekezethez tartozó és nem hívő is) követheti a liturgiát és bekapcsolódhat a közös éneklésbe a kivetített énekszövegek segítségével.