„Jó lenne eltanulni tőlük ezt a titkot”

Nincs olyan ember a földön, akinek az életét ne határozta volna meg az, hogy az apja miként tudta és tudja kifejezni a szeretetét, a megbecsülését és a bizalmát az irányába. Ez alól én sem vagyok kivétel. A Mesék a zárkából témája biztosan emiatt is fogalmazódott meg bennem – mondta Visky Ábel dokumentumfilm-rendező, aki a börtönben levő apák és gyerekeik közötti kapcsolatról készített filmet. Legújabb alkotását május 6-tól nézheti meg a nagyközönség a Filmio.hu-n.

Békés Bence
2021. 05. 19. 8:00
📸 Kiss Gábor Fotó: Kiss Gábor
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Kolozsváron nőtt fel, frissen végzett rendezőként Budapestre került. Milyen kapcsolat fűzi a szülővárosához most, és miért döntött úgy, hogy Budapestre jön?

– Kolozsvár most is az a hely, ahol leginkább otthon érzem magam: ott élnek a legközelebbi barátaim, a családom, azok az emberek, akik leginkább ismernek. Az itteni Sapientia Egyetem film, fotó, média szakának elvégzése nagyon jó alap volt a filmes alkotói pályán való elinduláshoz, viszont azt éreztem, hogy szükségem van még a fejlődésre, ezért jelentkeztem az SZFE filmrendező szakára, ahol előbb Szász János és Janisch Attila, majd Enyedi Ildikó irányításával tanulhattam a szakmát. Az utóbbi időben a személyes kapcsolatok mellett a munka is visszahív Kolozsvárra, hisz ősztől tanítok a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filmes szakán és a Sapientián is.

– Van valami egyetemes célja a témaválasztás terén? Vagy teljesen véletlenül ragadják meg témák?

– Figyelek arra, hogy mi hat rám, mi az, ami megmozgat, és alkotóként abba az irányba indulok, ahol érintett vagyok, ahol a kérdéseknek és felfedezéseknek személyes tétje van számomra. Az egyetemesen is érvényes gondolat megfogalmazása szerintem nem lehet elsődleges cél, csak szerencsés mellékterméke egy valódi téttel bíró személyes kérdésfelvetésnek. Úgy érzem, hogy a legmélyebb emberi tapasztalataink közösek, valamilyen módon tükrözik egymást. Tehát ha van bátorságom arra, hogy egy alkotói folyamat során azt kutassam, ami valóban megérint, és ezt hitelesen le tudom fordítani a film nyelvére, akkor az elkészült alkotás mások személyes élményvilágát is tükrözni fogja – és így kapcsolódni tudnak hozzá. Nincs olyan ember a földön, akinek az életét ne határozta volna meg az, hogy az apja miként tudta és tudja kifejezni a szeretetét, a megbecsülését és a bizalmát az irányába. Ez alól én sem vagyok kivétel. A Mesék a zárkából témája biztosan emiatt is fogalmazódott meg bennem. Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen kapcsolat hogyan tud működni egy olyan radikális élethelyzetben, mint amelyben a börtönben levő apák és gyerekeik élnek.

A fogvatartottak és családjaik közötti kapcsolatot mutatja be új filmjében Visky Ábel Forrás: Mesék a zárkából

– Egy interjúban arról beszélt, az eredeti cél az volt, hogy majd a film összehozza a bemutatott családokat. Végül szakítást is látunk a filmben. Miért és hogyan változott a cél a hosszú forgatási idő alatt?

– A cél a szereplők forgatás alatt zajló életének függvényében változott. A börtönben levő férfiak legnagyobb részének megromlik a feleségével vagy élettársával való viszonya a bent töltött évek során, ami érthető, főleg, hogy legtöbben egy eleve egyensúlyt vesztett élethelyzetből kerültek be. Naiv elképzelés volt a részünkről, hogy egy művészeti projekt új pályára tud állítani ennyire mélyen meghatározott kapcsolatokat. Ugyanakkor rájöttünk, hogy ez nem baj, mert a filmünk talán pont attól marad hiteles, hogy nem leplezi el az emberi bűnök nagyon is valós következményeit, nem hazudjuk el a megmutatott élethelyzetek drámaiságát, de ezzel együtt – vagy pont emiatt – megmutatkozhat a szereplők életében egy olyan érték is, ami nekem a kegyelem megtisztító lehetőségét jelenti. A közösen megteremtett mesevilágok számomra ennek a kézzelfogható valóságon túli perspektívának a megmutatkozásai.

„Csak akkor tudunk megszabadulni az álarcainktól, ha valódi bizalommal fordulnak hozzánk” Fotó: Kiss Gábor

– Van egy fikciós, rendezett része (a mesék), a másik meg a dokumentumfilm része, az ízig-vérig valóság. Utóbbiban megvan annak a veszélye, hogy elkezd színészkedni a szereplője a valóság rovására? Hogyan tarthatja ezt kézben?

– Úgy, hogy valódi kíváncsisággal fordulok felé – de nem azért, hogy kézben tartsam a helyzetet, hanem azért, mert emberileg ezt érzem méltónak. Szerintem olyankor mutatjuk másmilyennek magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, amikor félünk, hogy a valódi énünk nem elég szerethető, és helyette ki kell találnunk valami mást. Csak akkor tudunk megszabadulni az álarcainktól, ha valódi bizalommal fordulnak hozzánk. Egy fogvatartott esetében ez nem azt jelenti, hogy úgy teszek, mintha ártatlanul ítélték volna el, hanem azt, hogy az én szememben ő nem azonos az általa elkövetett bűnnel, identitásának értéke sokkal mélyebben gyökerezik.

– Változtat-e a világszemléletén a dokumentumfilm, amit készít?

– Talán érzékenyebbé tesz. A Mesék készítése előtt is tudtam, hogy a boldogság nem elsősorban szociális helyzet és nem is műveltség kérdése. A film szereplőivel való találkozások megerősítettek ebben. Nemrég meglátogattuk az egyik családot, ahol az anya a film készítése során szakított a börtönben levő párjával és találkozott egy új férfival, akivel összejöttek, és akivel új, közös családot alapítottak, együtt nevelve a filmben is szereplő Alexet. Másfél éve született egy kisfiuk, aki a fogantatása után öt hónappal jött világra, rengeteg komplikációval, csoda, hogy egyáltalán életben maradt, és valószínű sosem lesz teljesen egészséges. Szülőként nagyon nehéz lehet megélni egy ilyen helyzetet, mégis, amikor ott voltunk, az apa olyan őszinte örömmel és lelkesedéssel mondta, hogy mennyire hálás Istennek azért az ajándékért, amit a fiá­ban kapott, és hogy nincs annál nagyobb boldogság, mint ébredés után a fiára nézni, hogy az nagyon megérintett. Miközben egy kis, fával fűtött házikóban laknak, amiben fürdőszoba sincs, a járvány miatt pedig az egyébként is nagyon szűkös munkalehetőségeik és bevételeik is súlyosan megcsappantak. Lukács evangéliumában van egy rész, amiben Jézus hálát ad Istennek, hogy felfedte az egyszerű embereknek azt, amit elrejtett a bölcsek és kiműveltek elől. Azt hiszem, az örömnek és a hálának erre a titkára gondolhatott, ami ennek a családnak megadatott minden látszólagos körülmény ellenére. Jó lenne eltanulni tőlük ezt a titkot.

– Mit vár a jövőben a filmtől? Kiket szólítana meg leginkább az üzenetével?

– Szeretném, ha eljutna ahhoz a közeghez, akikről szól, akik valamilyen módon magukra ismerhetnek ezekben az élethelyzetekben, és inspirációt meríthetnek a filmből. De minden nézőnek örülök.

– Milyen tapasztalata volt a forgatás során a büntetés-végrehajtással?

– Nyitottak és segítőkészek voltak, nagyon hálás vagyok a BV-nek, hogy végig támogatták a tervet, és adminisztrációs szempontból is sokat segítettek. Különösen sok időt szenteltek a projektnek az egyes intézetek sajtóreferensei, nekik is sokat köszönhetek, velük most is jó kapcsolatban vagyok. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk az együttműködésre.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.