A verbunk napja a Kárpát-medencében

Kapuvártól Székelyudvarhelyig, Felvidéktől Sárközig több száz táncos egy időben táncolja a különböző tájegységek verbunktáncait június 12-én, a verbunk napján. A Hagyományok Háza hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendezi meg az eseményt, mellyel a Kárpát-medencei néptánchagyomány sokszínűségére és formagazdagságára szeretnék felhívni a figyelmet.

Fotó: Dusa Gábor

A rendezvény a pünkösdi időszakhoz kapcsolódik, mivel a nyugati verbunktáncaink a pünkösdi időszakhoz kapcsolódó legényavatás szokásához is szervesen kötődtek.

A XVIII. századtól kezdve a katonák verbuválása táncos-zenés mulatság volt, hagyományosan ezeken az alkalmakon táncolták a verbunkot, amely később a parasztság táncéletében önálló, gazdag motívumkincsű, virtuóz férfitánccá vált és nemzeti társastáncunk, a csárdás kialakulásában is szerepet játszott. A két emblematikus tánc 2018-ban az UNESCO Szellemi kulturális örökség listájára is felkerült.

A régi stílusú táncainkra jellemző improvizatív előadás a verbunkban élt tovább
Fotó: Dusa Gábor

Az ország különböző vidékein eltérő formában alakultak a verbunktáncok, különböző változatai terjedtek el a teljesen kötött formáktól a félig kötött, félig improvizatív táncalkotásig, az egyéni előadástól a körtáncon át a csoportos formákig. A Kárpát-medence egyes tájegységeinek verbunkját öt különböző helyszínen mutatják be, a rendezvényt öt tájegység táncosainak egyidejű produkciója teszi különlegessé. A kisalföldi táncanyagot Kapuváron, a kelet-nyugati palócság és a Sárköz hagyományát a Magyar Állami Népi Együttes táncosaival és zenekarával Budapesten jelenítik meg. A Bodrogköz és Szatmár táncait Nyíregyházán mutatják be, a Felvidék keleti és nyugati verbunkjait egybegyűjtve a szlovákiai Komáromban adják elő, Székelyudvarhely az erdélyi anyagot bemutatva kapcsolódik a programhoz június 12-én.

A verbunk napján egy XVIII. században kialakult tánctípust mutatnak meg a nézőknek
Fotó: Dusa Gábor

„A verbunk napján egy XVIII. században kialakult tánctípust mutatunk meg a nézőknek – részletezi a programot Babinecz Sándor, az intézmény néptánc-szakelőadója. – Napjainkban, ha megkérdezik egy átlag magyar embertől, milyen hagyományos magyar táncot ismer, akkor először a csárdást jelöli meg, aztán talán a verbunk jöhet szóba. Az utóbbit kívánjuk megismertetni a nagyközönséggel és egyúttal a szakmával is, hiszen egy nagyon színes táncról beszélhetünk. Férfitáncként könyveljük el, pedig Szatmárban páros formája is létezik. Nagyon sok variánsát ismerjük. Rábaközben korán kialakult egy kötött formája, ami a korai toborzásokból eredeztethető. Több formában él tovább ez a tánctípus; csoportosan körben táncolják, általában egyrészes, de létezik kétrészes formája is. Igazi gömöri ritkaság, amikor hajnalban, a lakodalomban tréfás verbuválást ropnak. Az olvasó fantáziájára bízom e felvidéki mulatságok vaskos mozdulatait, s kevésbé szalonképes szövegeit.”

Európában a nemzeti táncok a XVIII–XIX. század folyamán alakultak ki. A közép- és nyugat-európai polgárosultabb táncéletből ekkorra már kikoptak a férfitáncok, ellenben a reformkori Magyarország táncéletében még jelentős szerepet kaptak. A régi stílusú táncainkra jellemző improvizatív előadás a verbunkban élt tovább.

Társszervezők: Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Néptánc Egyesület, Rábaköz Öröksége Alapítvány, Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete, Asociata „Kaszaj” Kulturális Egyesület, Udvarhely Táncműhely.