Egy különleges ruhadarab története

A Magyar Állami Nép Együttes Ecseri lakodalmas szólóját Tarczi László táncolta. A vőlegényruha, melyben fellépett, most visszakerül az együtteshez.

Hetven éve, majd tizenöt éven keresztül a Magyar Állami Nép Együttes Ecseri lakodalmas szólóját Tarczi László táncolta. A vőlegényruhát, melyben fellépett, az együttestől való búcsúzáskor megkapta, majd halálát követően felesége, végül pedig lánya őrizte meg az utókornak.

A jelmez adományként került vissza a Magyar Állami Népi Együtteshez. Páhi Zsuzsanna elmondta, hogy nem csak édesapja, de édesanyja, Somosi Ibolya is az együttes alapító tagja volt, szülei ott ismerkedtek össze és szerettek egymásba. Mint mondja: az Ecseri lakodalmas vőlegényruhát Tarczi László visszavonulásakor megkapta.

„A ruhadarabot nagyon megbecsültük, egy bőröndben őriztük, s jeles alkalmakkor elő is vettük édesanyámmal. A viselet emlékeztetett fiatalon elhuny édesapámra, a sikerekre és a turnékra” – emlékezik vissza a táncművész lánya.

A ruhadarab nagyon különleges, hiszen az ’50-es évekből származik, amikor még éppen csak elkezdődött a fellépőruhák egyszerűsítése a valódi népviseletekhez képest.

Tarczi László fellépőruhája. Fotó: Magyar Állami Népi Együttes

Szűcs Edit jelmeztervező szerint a szakavatott szem számára rögtön feltűnik a rendkívül precíz kézműves munka, bár már megjelennek rajta az egyszerűsödés jelei is; az alapanyag sávolyszövet a posztó helyett, az ing gépi és nem kézzel készült szalagokkal díszített. A kalap díszítése azonban eredetinek hat, mind a szalagdíszt, a veretes fémcsipkét, a kösöntyűket, mind pedig a virágdíszeket tekintve.

„Talán akkor még a készítők járhatták a vidéket, s régi darabokra is leltek. A kalap kidolgozása, a keménysége, formája eredeti népviseleti darabra utal” – mondta Szűcs Edit.

A Magyar Állami Népi Együttes egykori díszlet- és jelmeztervezője, Mallász Gitta, aki az Ecseri lakodalmas jelmezeit is tervezte, minden bizonnyal részletesen megfigyelte a ’40-es, ’50-es évek menyasszonyi és vőlegényruháit – tudtuk meg Winklerné Petri-Kiss Borbála viseletkészítőtől. Elmondása szerint a szakember, mielőtt munkához látna, alapos néprajzi ismereteket kell hogy szerezzen.

„Célunk, hogy az adott falu, népcsoport minél hitelesebben, autentikusabban jelenjen meg a színpadon. Figyelembe kell venni a korosztályokat, s hogy ünnepi vagy hétköznapi környezetben történik-e a cselekmény” – fejtette ki a viseletkészítő.