A magyar Alföld nagy pusztái tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy a magyarságnak már a honfoglaláskor is ismert állattartó, legelőváltó gazdálkodási formáját, a szarvasmarha- és a juhtartást gyakorolni lehessen rajtuk. Ennek következtében a magyar marha húsa és bőre mint termék évszázadokon át – elsősorban Velencén és Bécsen keresztül – áramlott a nyugati piacokra. A modernizációval és a gazdaságszerkezet átalakulásával párhuzamosan az elmúlt egy évszázadban a pásztorkodás egye inkább – szó szerint – „teret vesztett”, s nem pusztán az állattartás ezen archaikus módjának munkarendszere, de szellemi öröksége – mint például a pásztoremberek által művelt népzene vagy a népi fafaragás – is kiveszni látszik.

Megszületett a káprázat a Mágus – 1920 musical bemutatóján
A Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban mutatták be az előadást.