A magyar Alföld nagy pusztái tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy a magyarságnak már a honfoglaláskor is ismert állattartó, legelőváltó gazdálkodási formáját, a szarvasmarha- és a juhtartást gyakorolni lehessen rajtuk. Ennek következtében a magyar marha húsa és bőre mint termék évszázadokon át – elsősorban Velencén és Bécsen keresztül – áramlott a nyugati piacokra. A modernizációval és a gazdaságszerkezet átalakulásával párhuzamosan az elmúlt egy évszázadban a pásztorkodás egye inkább – szó szerint – „teret vesztett”, s nem pusztán az állattartás ezen archaikus módjának munkarendszere, de szellemi öröksége – mint például a pásztoremberek által művelt népzene vagy a népi fafaragás – is kiveszni látszik.
Dsida Jenő költészete: az első verstől a betegágyon született költeményekig
Vidám kínálgatás - Vendégségben Dsida Jenő asztalánál címmel jelent meg kötet a Szent István Társulat gondozásában, Mózes Huba szerkesztésében.