„Határon túli magyarok”, „külhoni magyarok”, „szórványmagyarság”, „tömbmagyarság”. Sokszor halljuk ezeket a kifejezéseket, de az elvont, nagy szavak mögött nem látjuk az egyes embert, az egyes magyart. Nem látunk arcokat, életeket, sorsokat. És nincs mit szépíteni ezen: pozitív vagy negatív előítéletek alapján gondolkodunk róluk, magunkról – mint általában az emberekről. Mindent hallottam már a határon túli magyarokról, és annak az ellenkezőjét is. Bizonyára van, aki azt képzeli, hogy mindnyájan székelykapus házakban laknak, népviseletben, rakott szoknyában járnak jógaórákra és szabadidejükben csipkét hímeznek, a férfiak meg kopjafákat faragnak; vagy már kevésbé magyarok, „románok”, „ukránok”, illetve nem, ők az igazi magyarok, magyarabbak a magyarországiaknál. Igen, ilyenek is vannak közöttük meg olyanok is, mint ahogyan mindenféle más ember is. Aki végképp leszámolna a sztereotípiákkal, és megnézné, hogy milyenek is vagyunk mi, magyarok, az feltétlenül nézze meg a Minden magyar számít! című szabadtéri kiállítást, melyen egy nagyobb merítésből 35 véletlenszerűen kiválasztott belhoni és külhoni magyar látható. Tehát nemcsak határon túliakat láthatunk, hanem határon belülieket is, mert a kiállítás szervezői, a Magyar Patrióták Közössége szerint nincs különbség magyar és magyar között. A Kárpát-medence arcai alcímet viselő, ingyenesen látogatható kiállítás vezérgondolata szerint éljünk bár a trianoni határ innenső vagy túlsó oldalán, mi, magyarok nem különbözünk egymástól, éppen ezért az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai, a drávaközi és a muravidéki fotóalanyok együtt szerepelnek a magyarországiakkal, hisz nincs „másodosztályú magyarság”.
A magyarok kedvenc dokumentumfilmje visszaköltözik a moziba
A Lurdy mozi mától újra műsorra tűzte az vízilabdázók sikereit bemutató dokumentumfilmet, A nemzet aranyait, melynek csapata már a tévésorozaton dolgozik a Nemzeti Filmintézet támogatásával.