– Magyarország legnépszerűbb történészét tisztelhetjük önben. Előadásait százezrek nézik a videós csatornákon, A hálózat pénze című, legutóbbi könyve egy hónap alatt több utánnyomásban tízezer példányban jelent meg. Minek tulajdonítja ezt a hatalmas érdeklődést?
– Molnár Tamás, az egyik legnagyobb konzervatív filozófus a Liberális hegemónia című könyvét azzal kezdi: „Értelmünk természetes törekvése, hogy megértse a körülöttünk lévő világot, ugyanúgy, mint azt, melyet a lélek legmélyének nevezünk.” A könyveim azok körében válthattak ki érdeklődést, akik érteni akarják azokat a folyamatokat, amelyek szálai a múltba nyúlnak, de ma is meghatározzák a sorsunkat. Sokan érezhetik azt, hogy ma egyfajta virtuális valóságban élünk, rengeteg információ zúdul ránk, ami elfedi a valóságot. Néhány évtizeddel ezelőtt hasonlóan működött minden.
Nemzedékek fiatalsága egy nagy hazugság volt, egy álvalóság, melyet gulyáskommunizmusnak neveztek, miközben a nemzetközi pénzmaffia kirabolta az országot, s ennek a következményeit mi viseltük és viseljük.
Könyveim a máról is szólnak, hiába a Kádár-rendszer a témájuk. A tízezer példány majdnem elfogyott, újabb utánnyomás készül.

Fotó: Havran Zoltán
– Ki lehet-e deríteni az igazságot, van-e egyáltalán igazság, vagy az csak egy posztmodern nyelvi fordulat része, arra szolgál, hogy eltakarjuk a valóságot?
– A teljes igazságot soha nem fogjuk megismerni. Nem azért, mert azt a posztmodern narratívát követem, amely szerint a történelmi tény nem létezik, hanem azért, mert a fennmaradt és kutatható iratok csak a történések töredékét közvetítik, sokszor azt is manipuláltan. A tényleges motivációk, az emberi esetlegességek, a szóbeli egyezségek, a szereplők által rejteni kívánt összefüggések jelentős része felderíthetetlen marad, csak a jéghegy csúcsát láthatjuk. De már az is nagy dolog, hogy egyáltalán tudunk a jéghegyről.
Történészként sikerült egy olyan témára irányítanom a figyelmet, amelyet korábban csak kevesen próbáltak elbeszélni, de őket is többnyire lejáratták, hiteltelenítették.
A levéltári dokumentumokkal bőségesen alátámasztott állításokat azonban nehéz lesöpörni az asztalról.
– A rendszerváltásnak leginkább a politikai narratíváját ismerjük, a gazdasági tektonikai mozgásokat alig. Sokan kétségbe vonják a rendszerváltást is.
– Politikai váltás volt – ez nem kérdés –, de gazdasági nem. A gazdasági elit lecserélte az érdekeit korábban teljesen kiszolgáló kommunista garnitúrát – a mór megtette kötelességét, a mór mehet. A hazánk kifosztásán munkálkodó hálózat polipkarjai maradtak. Ma már nagyjából rekonstruálható, hogy a hatalomátadás milyen forgatókönyv szerint működött, a terepet előkészítették az új idők kirakatfiguráinak. Korábban nem ismert személyek tűntek elő a homályból, akik pillanatok alatt elfoglalták a legfontosabb pozíciókat.
Közben a privatizációval azt is megszerezték, amit a kommunista rablógazdálkodás alatt nem tudtak megkaparintani.