Pannónia hármas halmától a tizenhárom madárfajig

A bencés főapátságon, a lilában pompázó levendulamezőkön vagy a nemrég nyílt Illatmúzeumon túl érdemes felkeresni a Láthatatlan spektrumok című kiállítást is, ha Pannonhalmán járunk. A Néprajzi Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság együttműködésében megvalósuló kortárs tárlat múlt, jelen és jövő művészi gazdagságát tárja elénk.

A tárlat leglátványosabb alkotása Gosztola Kitti Ut fringilla című munkája Fotó: Petrovics Gabriella

Az emlékezet áll a Pannonhalmi Főapátság idei kulturális és spirituális évadának középpontjában. Ám ahogy Dejcsics Konrád bencés szerzetes írja a Láthatatlan spektrumok című tárlat elején: az emlékezés cselekedete csakis a közösségben valósulhat meg Pannonhalmán. A Pannónia szent hegyén 1025 éve itt élő szerzetescsalád közösségi – szubjektív és tárgyi – emlékanyagába egy másik közösség: tudósok és művészek kaptak vendégmeghívást. Ebből a különleges találkozásból született meg a Láthatatlan spektrumok időszaki kiállítás, amely november 11-ig látogatható a főmonostori kiállítótérben. Frazon Zsófia kurátor ismertetőjéből pedig megtudjuk, hogy a tárlat kiindulópontjaként a főapátság több száz éves múzeumi, könyvtári és levéltári gyűjteményei szolgáltak, de meghívást kapott a Néprajzi Múzeum kutatókból, muzeológusokból, művészeti kurátorokból álló kutatócsoportja, kortárs művészekkel kiegészülve.

Tranker Kata Pannónia hármas halma című alkotása a tudomány és teológia találkozását vizsgálja: hogyan illeszthető egymás mellé a biológiai evolúció és a teremtéstörténet. Az alkotás kiindulópontja Lovas Elemér szerzetes régészeti domborzati térképe, ahol a hármas halom és környéke egyfajta időn és téren túli helyként tűnik fel. Egy tájszelet, amely már a honfoglalás és az apátság alapítása előtt is létezett. A domborzati térképen így együtt látható Pannonhalma múltja és jelene.

Tranker Kata Pannónia hármas halma című alkotása a tudomány és teológia találkozását vizsgálja
Fotó: Petrovics Gabriella

Ezt szélesíti ki a domborművek világa: a távoli múltba és az elképzelt jövőbe. A művész papírmasé domborművekkel elmondott története 220 millió évvel ezelőtt az őskontinenssel indul, föld- és kultúrtörténeti korokon keresztül jut el a jelenbe, majd a kétszáz évvel későbbi jövőbe. Az alkotások azért is különlegesek, mert nemcsak a valósággal dolgoznak, hanem spekulatív elméletekből és science fiction gondolatokból is inspirációt merítenek. Mindezt tudva kevésbé lepődünk meg, amikor azt látjuk, hogy a jövő elképzelt világát főemlősként viselkedő tintahalakkal népesíti be a művészi képzelet.

Albert Ádám és Lepsényi Imre komplex művészi kutatása transzformá­ción és egy lehetséges taxonómia felállításán alapul. Közös munkájukban arról gondolkodnak, hogy bevonható-e a művészet- és kultúrtörténet mint gondolkodásmód a megfigyelés módszertanába, a nézés mikéntjébe. Hogy tudások és tapasztalatok átfordíthatók-e (újra) vizuális nyelvre? Annyi bizonyos, hogy nincs egyetlen megfejtés. Metszéspontok vannak. KissPál Szabolcs munkájában a történetmesélés szerkezetét és az emlékműállítás aktusának messzire vezető jelenségcsoportját ismerhetjük meg.

A tárlat leglátványosabb alkotása Gosztola Kitti Ut fringilla című munkája, amely a tételes hit és a természettudomány viszonyának jellem­zőit vizsgálja. A faliórára hasonlító alkotáson tizenhárom különböző madárfajt látunk. A képzőművészt bizonyára megihlette a főapátság ebédlőjének egyik festménye, amelyen a kalitkába zárt madárka fölött ragadozó köröz.

A tárlat leglátványosabb alkotása Gosztola Kitti Ut fringilla című munkája
Fotó: Petrovics Gabriella

A rácsok biztonságot adnak – hirdeti a kép a barokk emblémáskönyvek nyomán. A mű megrendelője Sajghó Benedek főapát, aki a refektórium pompája és példázatai mellett nem tartotta idegennek a szerzetesi élettől a zárka- és böjtbüntetéseket: egy alkalommal a szerzetesek éhséglázadást is kirobbantottak ellene. Mit jelent tehát a rácsok biztonsága? Milyen madarat véd a kalitka és mitől? A jelenet ikonográfiai megfejtése és metaforikus olvasása egy egész világot tár fel.