Wekerle nem egy magyar arisztokrata család sarja, hanem a XVIII. században Magyarországra települt sváb család leszármazottja. Sváb édesapa és magyar édesanya házasságából született 1848. november 14-én, s nevelkedett Móron. Székesfehérváron járt középiskolába, ahol olyan jól megtanult latinul, hogy tudását a pénzügyminisztériumban folytatott titkos megbeszélésein is kamatoztatta. A kiegyezés esztendejében sikeres érettségi vizsgát tett, s Vajda Ödön latintanára javaslatára egyetemi tanulmányait a pesti jogi karon folytatta. Szigorlatait sikeresen abszolválta, így 1872-ben jogi doktorrá avatták.
Wekerle Sándor politikai felfogása számos változáson ment keresztül, azonban a kezdetekről elmondható, hogy a nemzeti érzés dominált nála, mivel komoly hatást gyakorolt rá Tisza Kálmán, akinek nézeteivel szimpatizált az 1867–1868-as években a képviselőház üléseit látogatva. Pályáját 1870 októberében kezdte meg a pénzügyminisztériumban, ahol szakigazgatási kérdésekkel foglalkozott és annak számos osztályán dolgozott. Szorgos munkával küzdötte fel magát a hivatali ranglétrán, végül Tisza Kálmán, aki akkor a miniszterelnöki poszt mellett ideiglenesen pénzügyminiszter is volt, államtitkárává nevezte ki. A politikai karrierje ekkor vette kezdetét, ugyanis államtitkári posztja mellett a Szabadelvű Párt színében képviselő lett az országgyűlésben. Mikszáth találóan jegyezte meg róla, hogy bajusztalan ember ezen pozíciót addig még nem töltötte be, így nemcsak felfogásában, származásában, hanem megjelenésében is különbözött a korabeli politikusoktól.
Az államháztartás hiányának felszámolása jó ütemben haladt, így Wekerle a Tisza-kormányban 1889 áprilisában pénzügyminiszter lett. Tárcáját Tisza menesztését követően is megtartotta az 1890 márciusa és 1892 novembere között működő Szapáry-kabinetben. Ekkor érte el legnagyobb sikerét: az aranyalapú valuta, a korona bevezetésének törvénybe iktatását. Ez hozta meg számára a sikert és 1892. november 17-én Ferenc József bizalmát elnyerve kinevezte őt miniszterelnökké. Ez egyébként Kossuth Lajos figyelmét is felkeltette. A liberális államférfiakat tömörítő kabinet legfontosabb kormányprogramja az állam és egyház szétválasztása, vagyis a polgári házasságkötés és ehhez társuló reformok megvalósítása képezte. Ugyan a katolikus uralkodó engedélyezte a reformcsomagot, azonban annak a törvényhozáson történő keresztülvitele bonyodalmakat okozott. A megkeseredett „kultúrharc” végére a király és Wekerle között megfáradt a kapcsolat, így 1895 januárjában visszalépett hivatalától.