A pogányságtól a kereszténységig

Egyedülálló látványosság lesz – ígéri az Antenna Hungária – az idei augusztus 20-i, fővárosi Szent István-napi ünnepségsorozatot betetőző tűzijáték és fényshow. A 40 ezer pirotechnikai effektet felvonultató produkció jóval több hagyományos tűzijátéknál, erről beszélgettünk Réti Barnabással, a produkció szövegírójával.

Fotó: Koő Adrien

– Óhatatlanul elgondolkodik az ember, vajon miképpen találja ki valaki az augusztus 20-i ünnepségek megkoronázásának számító tűzijátékot, illetve a pirotechnikán kívüli látványt, zenét, szöveget, mint mondani szokás: a koncepciót?
– A felkérés úgy szólt, adjunk keretet a látványnak, fogalmazzuk meg az államalapítás eszméjét, fontosságát. Az említett koncepció Iványi Árpád rendezőt, a Budapest Playhouse produk­ciós műhely vezetőjét dicséri: a narrációval, a zenékkel, fényfestéssel, drónjátékkal. Ő már bizonyított olyan látványos show-műsorokkal, mint a FINA vizes világbajnokság zárógálája vagy a budavári John Williams-koncert. Rendező-látványtervezőként kért fel, hogy dolgozzam ki a történeti rész, azaz a narráció dramaturgiáját.

– Ebből született az ön által írt szöveg?
– Amit Anga-Kakszi István ad elő remekül, mint mesélő, aki az ősidőktől eleveníti meg a magyarság történetét egészen az államalapításig. Egyszerű dramaturgiát követünk, olyan egyszerűt, mint a tűzijáték rakétái.

– Lehet, hogy egyszerű, bár nekem nem hangzik annak…
– A rakéták monokróm színvilágára gondolok. Kezdetben a sötét színek uralkodnak, érzékeltetve az ősi világ káoszát, a hazátlanságot, a sehová sem tartozást, a túlélésért, fennmaradásért való küzdelmet, amikor még mindenféle ősi isteneket imádtak. Innen jutunk el abba a rendbe, amit a kereszténység, a keresztény kultúra, a Szent István-i államalapítás hozott el. Ekkor már a ragyogó, világos színek világítják be az európai szellemet érzékeltető látványt.

– Történésze válogatja, nem mindenki így látja a történelmünket.
– A katolikus egyház elfogadta a szöveget, amit alapvetően azokból a mondákból állítottam össze, amelyeken nemcsak mi, de számtalan előttünk élő nemzedék felnőtt Emese álmától a Csodaszarvason át Hunor és Magor történetéig. Természetesen szimbolikus, utalásos formában, mivel nagyon rövid prózát kellett írni. Ráadásul nem konkrét történeteken keresztül bonyolítva a cselekményt, hanem általánosan megfogalmazva mintegy az emberlétet, a születéstől a világban való helykeresésen keresztül a haza megtalálásáig. Annak megfogalmazásáig, mi is a haza, melyek azok az értékek, amelyek mentén élünk, élnünk kellene ma.

– Kit személyesít meg a mesélő? Ki meséli el a magyarság történetét?
– A mesélő egyszerre Szent István lesz, aki megfogalmazza fiának, Szent Imre hercegnek, s egyben az utókornak szóló intelmeit, ezzel átlépve abba a jövőbe, amit megteremtett, többek között számunkra.

– Ez némileg filozofikusan hangzik.
– Mindezt nagyon közérthetően, epikusan, összességében az operák monumentalitásával adjuk elő. Követjük a magyarság küzdelmeit, hiszen az államalapítás után is számos csapás ért bennünket, mint például Trianon vagy a XX. század traumái, amelyek ellenére a mai napig létezünk. Ez pedig valódi közösségformáló erő. Tehát nem a megosztottságot, hanem az összetartozást erősíti.

– Mindezt, a prózán túl, milyen eszközökkel jelenítik meg?
– Több fejezetre bontottuk a történetet. Az egyes epizódok a tűzijátékok füstszüneteiben hangzanak el. A narrációt fényfestés erősíti, ami a Nemzeti Galéria és a Parlament épületein lesz látható. Besnyő Dániel munkájának kiegészítéseként a 4,3 kilométer hosszú Duna-part teljes szakaszán intelligens lámpák színezik az épületeket, pontosabban mozgásukkal, színváltásukkal kísérik a történetet, mint a tűzijátékok. A pogány idők sötét tónusait követően Szent István koránál felváltja az arany, a ragyogás, később pedig megjelenik a magyar trikolór. A félórás produkció elején drónjáték eleveníti meg a csillagokat, amelyek ősmagyar lovas képét veszik fel, míg később a Szent Korona, végül az eucha­risztikus kereszt rajzolódik az égre.

– Impozáns látványról mesél, de vajon hogy lehetett mindezt kipróbálni?
– Vannak részek, amiket lehetett. A rakétákat, értelemszerűen, előre nem lehetett kilőni. A fényfestés vagy a drónjáték ellenben próbálható, korrigálható mindaddig, amíg a rendező elképzeléseihez a legközelebb nem kerültek.

– Gondolom, mint az eddigi tűzijátékoknak, az önök produkciójának szintén lényeges eleme a zene.
– Olyannyira, hogy az készült el elsőként. Elek Norbert, aki a négy Oscar-díjas Élősködők hangszerelésén, zenei felvételén dolgozott, számos részletet írt a show-hoz, aminek muzsikáját nagy komponistáink, Bartók, Liszt, Erkel műveiből és népdalokból alkotta, százötven muzsikus és énekes közreműködésével.

(A brítóképen Réti Barnabás látható. Fotó: Koő Adrien)